Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Ismertetések és bírálatok - Schmidt József: Trombetti Alfredo. L’unita d’origine del linguaggio. 451

ISMEETETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 453 észrevétel. T. a III. fejezetben a világ összes nyelveit — az amerikai nyelvektől eltekintve — 10 csoportba foglalja össze; ezek: bantu, kamito -sémita, kaukázusi nyelvek, idg., uralaltáji, dravida, indosinai, mon-khmér, malayopolynesiai és andamán-pápua-ausztráliai. T. tehát ügyet sem vet azokra az allophyl népszigetekre, melyeket az európai indogermánság óceánja már elborított vagy elborítással fenyeget, a milyenek pl. a britanniai#piktek, az itáliai etruszkok. Vagy hol vannak az ugyancsak allophyl kisázsiai károk, lydiaiak, lyciaiak, kilixek, kappadoxok, pisidák? Mindezen és hasonló kérdésekre csak újabb és újabb hypothesisekkel lehetne megfelelni, úgy hogy érthető és méltánylandó azok álláspontja, a kik — mint POTT, SCHLEICHER, MUELLER FRIGYES, GIESSWEIN — a monogenesis ellen nyilatkoztak. A II. fejezetben T. a monogenesis érdekében annak bizonyítására vállalkozik, hogy az eredeti nyelv-pluralitás ha meglett volna is valaha, teljesen kimutathatatlan volna (!). Ervelése igen eredeti: A folytonos és jelentékeny hang-és jelentésbeli változások — mondja — fölismerhetetlenné tehetik a legelemibb rokonságot is; viszont a nyelvek jelenlegi külömbségei, bármekkorák legyenek is, mitsem bizonyítanak az eredeti nyelvegység ellen, mert convergentiájuk pontja oly messze eshetik, hogy ma már föl sem ismerhető. — A pluralitás híve könnyen visszafordíthatja ezt az okoskodást, még'pedig így: ha az említett változások csakugyan fölismerhetetlenné tehetik a legelemibb rokonságot is, akkor a nyelvi monogenesis nyilván bebizonyíthatatlan, ha megvolt is valaha; a jelenlegi külömbségek pedig, bármily jelentéktelenek volnának is — pedig éppen nem azok — mindig a monogenesis ellen bizonyítanak s bizonyító erejüktől meg nem foszthatok azzal az egyszerű kijelentéssel, hogy a priori semmit sem bizonyítanak. Ettől egészen eltekintve: egyéni meggyőződós nem tudományos bizonyítás. Abban egészen igaza van T.-nek, hogy a tudományos szempontból tökéletlen bizonyítás is szülhet föltétlen meggyőződést, s az első fölfedezés gyakran «divinatio» s inkább a «genius» gyümölcse, mint a doctrináé és methodusé. De az igazságnak csak felismerése lehet intuitív, a bizonyításnak discursive kell haladnia. Fölösleges és hiábavaló itt BOPP példájára hivatkozni. Boppnak kétségkívül óriási divinatorius fantáziája volt, de mennyire jégre vitte ez pl. a malayo-polynesiai nyelvek terén 1 S mi lesz egy másik divinatiójával, az idg. nyelvrokonsággal, ha utána PoTTok nem következnek, a kik óriási methodikus mulasztásait pótolták ? ! Szóval: vannak szerencsés és szerencsétlen divinatiók(magyarán: ötletek), s a divinatio sorsa a methodus — oly értelemben, hogy e nélkül a legfényesebb ötletből sem lesz igazság. Simplex sigillum veri.