Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

42 MELICH JÁNOS. szarándok, búcsújáró), s ma is az «idegen »-nek stranac, az «extraneus»-nak stranjski (Ead XX. 130.) a horvát neve. így van ez a kaj-horvátban is (stranski = extraneus, HABD., JAMBE.). A hazai és az osztrák-szlovénben ma romár («< Roma városnevéből, ige: römati) a szarándok neve (v. ö. Zobr. szlov. 80., MEGISEK és PLETERSNIK), de e kifejezésnél van régibb is a szlovénben. Az ószlovénben ugyanis a szardndok-ot szintén stranhuh-nek (esetleg giranbnik'b is) nevezték; erre vonatkozólag kétségtelen tanunk a Freisingeni nyelvemlékek, a hol ezt olvassuk (v. ö. VONDRÁK, Frisinské pam. index alapján): «0ni bo . . . mrzna sigreachu, stranna pod krovi svoje vvedechu = lat. illi enim . . . frigentem calefaciebant, hospitem . . . sub tecta sua introducebant». Ez az ószlovén stranna(~ hospitem) egy és ugyanaz az óbolg. stranhna-val (=hospitem, Máté XXV. 38, 44.), s mind a kettő a £évoc, hospes, szarándok-ot jelentő stranwh accusativusa. S ezzel kimutattuk, hogy az ószlovénben is a X., XI. században a szarándokot stranhiih-nek (esetleg stranhnik'h) nevezték. Egyéb iránt a szlovénben ma is strán, stranski «idegent, külső országit)) jelent (v. ö. PLETERSNIK). Az én nézetem már most a m. szarándok-ről, régibb szarddnok-iól az, hogy a gör. kel. és róm. kath. (dél)szláv terminológiában használt stranhnh «peregrinus)) stranbnik'b származékszavából való. Hangtanilag is azonban kifogástalanul bebizonyítani ez egyezést felette nehéz feladat, a mint azt SZARVAS is hangsúlyozta. Biztos dolog az egyezésből a következő : a) Mivel a szarándok régibb alakja szarádnok, az átvett alak -nik képzős főnév. Ilyen szóa stranhnik'h. b) Az első szótag rövid a-jára következő második szótagbeli hosszú á a mellett szól, hogy az első a ejtéskönnyítő' hang, s etymologiai értéke csak a hosszú a-nak van (v. ö. barázda, kaláka). Az átvitt szó tehát mássalhangzócsoport kezdettel bírt. Ez is megfelel a stranhnikh szónak. A hosszú a-ra megjegyzem,, hogy ez is a délszláv eredet mellett szól (v. ö. szlov. strána, szerb strána, csa-horv. strand | ox.storond, cseh-tót strana, lengy. storna).. E két hangmegfelelésen kívül magyarázatra szorul a következő dolog: Mikép lehetséges, hogy egy idegen stranhnik'h a magyarban szarándok-Yk lett, mikor az sír-en kezdődő szláv jövevények nem ezt a fejlődést mutatják (v. ö. strécha > m. eszterha, strhkT} Cod. Supr. 6. > m. eszterág, sirug'h, str'hgati > m. esztergályos, straía > m. istrázsa, sztrázsa, *strq,ga > m. esztrenga). SZARVAS bizonyítását