Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

A VOGUL INFINITIYT'S. 425 lyett. Igen gyakori eset a vogulban, hogy a múlt idejű part.-ot jelző •m, -ém, -im képző -né helyett áll, s ennélfogva találjuk az -m, -im képzőt a -né-nek előbb tárgyalt eseteiben is. így előfordul a part. praet. képző czéljelzőként, pl.: vátém pil %qjilt pusén vátsaném szedni való bogyóképpen mind felszedem II. 6. aji %ajtém sastérn layx dal' yq,ntaln leánynak futkosni való egyenletes utat találj számomra II. 383. am nurmaltém utém alilém én boszúm okozóját megölöm II. 72. A «látni», «hallani)) s más efféle igék mellett a régi magyar nyelvben a tárgyi inf. helyett a -% képzős főnév accusativusát vagy a -várt, -vén határozói igenevet is találjuk, pl.: es micor lattá volna is aJ

golekezetnec

égbe futtat feneite afertezetes zelletet MünchC. 89. lata menneket megnituan es scent lelket miként galambot le zaluan MünchC. 71. laata egy embert ylween az vámon ErdyC. 539. A vogulban az utóbbi két magyar mondatra példa nem volt adataim között, mivel azonban a mozgást kifejező igéknél a gerundium végzetét (-ime) is találjuk a czélhat. inf. helyett, úgy abból következtetni lehet, hogy tárgyi inf. helyett is használatos a gerundium, és pedig annyival inkább, mert az -im part. prset. is sokszor gerundium értelemben fordul elő, pl.: éandja-ásd^á taw-pült laktvmá at vas miképpen kerültek ő hozzá szülei, nem látta I. 21. naj-éáhi]ién nayi kwalma ymnlé at vailén asszony anyácskádat felkelni hogyan nem látod III. 190. ta néilmánl nanki előtűnni látszik II. 173. an mölé% dyiayém-piráyém asérman ta tittimátéu láwélti azt mondja, hogy a minap leányom és fiam a hidegtől megemésztettek I. 58. Gyakrabban találjuk a vogulban a part. prast. és a gerund.-t czélhat. inf. helyett mint tárgyi inf. szerepében, míg ellenben a magyarban ez utóbbi eset gyakoribb mint az előbbi, bár erre is van példa az ErdyC.ben : az zent angyal ees wtannwnk yaar oryziveen wr isten teremte leikot II. 554. így előfordul a vogulban a melléknévi és határozói igenév czélh. inf. helyett a megszűnést, ülést és járást kifejező igéknél: a) am ti ért salrélteUm, tato ftqrtimé jol-pojtém ón elkezdem vágni s ő megszűnik ugatni IV. 243. pajtin jánghém, t'am minin noyghail szűnjetek meg játszani, nosza menjünk felfelé IV. 359. lönstaytém pajti sírni megszűnik IV. 367., v. ö. a finnben : herkesi itkemásta megszűnt sírni.