Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Pólay Vilmos: A vogul infinitivus használata tekintettel a magyarra 370

382 PÓLAY VILMOS. Tárgygyal: II. k. om külp-sam teyiv khwqsé noram,?iaV ménan om tqryém alkáto% én ha egy csepp vértakarok enni, te jössz velem verekedni 226. IV. k. táu-pél oa síilémlayw rígri, pöu sülémláyw nori hiszen ő is leányt akar nevelni, fiút akar nevelni 320. qln, suréú nár kltüntg/ noran khüntén, oqlmén ezüstöt, aranyat, a mennyit csak hátodra rakni akarsz, rakj föl, vidd el 372, 373. 7. A vmire bocsátást, engedést a vogul tqráti (tavd. tárté) igével fejezi ki, s hogy a tőle függő inf. csakugyan végh., mutatja e példa: lélénné ju joytoy tqrétán oqném engedd, hogy elevenen térjek haza II. k. 240.; itt oqném taráti-tól függő tárgy, mert a dativus amnán vagy omnqn; az inf.-nak tehát szükségképpen végh.-nak kell lenni. Csak a déli nyelvjárásokban használatos infinitivussal: II. k. lélénné ju joytoy tarétan oqném engedd, hogy elevenen térjek haza 240. IV. k. ön—latti—li kliulu%w tqrátáln engedj engem — mondja — hogy az éjjelnálad háljak 162. ákam-oqkwam önltkhüluyjv taratelán nagybácsim, nagynéném, hogy az éjjel meghálhassak, engedjétek meg nekem 163. uy-pqr som répcasne squt amcinmi sakhqsoy tártén egy szempillantás idejéig engedj egyszer kipihegnem magamat 354. 8. Engedést fejez ki a kondai alti: IV. k. naV oqném ménoy oqt altéslén te nem engedtél engemet elmenni 383. 9. Az engedésnek majdnem ellentéte az unszolást, kényszerítést kifejező pariti: II. k. am nayén (ánkwén) alunkwé paritilém : nan yqnal lawe'in ha én téged unszollak, hogy öld meg, te akkor azt fogod mondani 93. Személyragos tárgygyal: II. k. am ankwém nan alunkwé paritáslén te unszoltál engem, hogy anyám megöljem 93. 10. A gondolást kifejező nami szerkesztési módja lehet: ti ul nqmélmatén, tü ul nqmélmatén I. k. 15. ide ne gondolj, oda ne gondolj ; lehet továbbá gondolni vmit: Voikén- Tqrém asém yanstem yanétepd an namilém Fehér-Ég, az én apám tanított tanítását veszem elmémbe III. k. 80. és at khankhá at nqmsi am mqsám senki sem gondol én reám (értem) (Vog. Nyelvj. 108.). Az utóbbi szerkezet után indulva az inf.-t czélhat.-nak lehet minősíteni, míg