Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Erdélyi Lajos: Időalakjaink és módjaink a háromszéki nyelvjárásban 332

IDŐ ALAKJAINK ÉS MÓDJAINK A HÁROMSZÉKI NYELVJÁRÁSBAN. 341 ben a tőlem úgynevezett Alsósepsi tájszólásban (Sepsiszentgyörgy vidékén, üzonban) gyűjtöttem s mivel a többi vidékek kiejtése csendesebb, halkabb beszédben pár hangzó kivétetével nem nagyon külömbözik e vidékétől, ennek kiejtésében adom, mely az irodalmi kiejtéshez meglehetősen közel áll. BÜDENZ, KRIZA, LŐRINCZ és BENEDEK ELEK példáit is e kiejtésben idézem. Most térjünk a tárgyalásra. * * * Ige mód, mint a köznyelvben, a háromszéki nyelvjárásban is három van a mai nyelvtan szerint szólva : jelentő, felszólító és feltételes mód. Ezek használata túlnyomó részben egyezik, kisebb részben különbözik a köznyelvi használattól. Ezeket az egyezéseket és külömbözeseket tüzetesebben az egyes időalakok tárgyalása közben szemlélhetjük. Köviden azonban mindhárom módnál előre is jelezhetjük. Lássuk a szokásos rendben először is a jelentő módot és időalakjait. A jelentő mód, mint az irodalmi nyelvben, nyelvjárásunkban is legtöbbször a feltétlen jelentés s a valóság módja,*) és mint ibyen, elsősorban valóban megtörténő cselekvés, tény kifejezésére szolgál. De, mint látni fogjuk, egyes esetekben a határozatlanság, bizonytalanság kifejezésénél is használja nyelvjárásunk. Csakhogy azokban az esetekben a határozatlanság és bizonytalanság psychologiai oka az illető időalakokban lesz (ir vaia, írni fogott stb.) Viszont oly esettel is fogunk találkozni, melynél az irodalmi nyelvben feltételes móddal élnénk, vagy mikor felszólító mód helyett áll. Az előfordulható eseteket előre összegezve, e mód nyelvjárásunkban, mondhatni, több esetben áll, mint az irodalmi nyelvben. Időalakjai. Ilyen megfigyeléseim ós összegezésem szerint 12-nél is több fordul elő nyelvjárásunkban, hasonlóan régi nyelvünkhöz és nyelvemlékeinkhez, melyeknek időalakjait híven megőrizte e nyelvjárásunk, pár újat is fejlesztvén a régiekhez. Ez időalakok a következők: ír, ír vala; ira, írek vala; írt, írt vala, írt volt; írni kezd, írni fog, írni fogott, írni foga, írni fogott vala és írni fogott volt; lesz, írt lesz. S előfordulnak az *) V. ö. SIMONYI, Nyr. 6: 149, 529; A m. nyelv2 304.