Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - II. 283

A MAGYAR SZOTÁRIEODALOM. 3 1 7 kiadó háláját akarta kifejezni e mü sajtó alá rendezésével azon iskola iránt, a melyben egykor tanult.*) A harmadik csoportba tartoznak az 1602. évi Sárvárott megjelent kiadás, az 1630. évi bártfai, a szerző neve nélkül megjelent 1629. és 1641. bécsi kiadás. E kiadások közös sajátsága, hogy terjedelmesebbek valamennyi eddigi kiadásnál, de egymás közt mind a fogalomcsoportok, mind pedig a fogalomkörökön belül a latin szavak számát tekintve teljesen egyformák. Magától értetődik, hogy a magyar nyelvi értelmezések valamennyi kiadásban egyeznek. E kiadásokból azonban sok szó, a mely megvan az A. SZILVÁS IJjrALvi-féle vagy az első csoportbeli kiadásokban, hiányzik. E harmadik csoportbeli kiadások más másolatokra mennek vissza, mint a második és az első csoportbeliek. Egyenkint e kiadásokról ezt kell megjegyezni: Az 1602. évinek czíme: «Nomenlatvra seu Dictionarivm Latino-Hvngaricvm. Per Clarissimvm Virum D. Basilium Fabricium Szikszouianum conscriptum. Cvi nvnc denvo adiecimus idiomaGermanicum, in vsum Puerorum. Sarvarini. Excudebat Joannes Manlius. Anno M.DCII.»*) — E kiadásban tehát a német nyelvi értelmezések is vannak; hogy ez értelmezések kitől valók, nem tudjuk. Csak annyit tartok valószínűnek, hogy a német értelmező erdélyi szász ember volt. A német szövegben ugyanis Körös — Kreisch, Maros — Mőrisch mellett a Szamos Thimesz-nek van nevezve; már pedig a Szamos folyót csakis erdélyi szász források hívják Timesz-nek (v. ö. Korrespondenzbl. 2 : 89, 3 : 23,4 : 54.). A kiadásról meg kell jegyeznem, hogy benne, s ez által valamennyi harmadik csoportbeliben is, az abécze-rendben felsorolt szavak sorrendjét illetőleg több gond van fordítva a soros abécze rendre, mint az első kiadásokban. — Szorosan egyezik ez 1602. évi kiadással az 1630. évi bártfai, csakhogy ebben csupán latin ma*) FRANKL: «A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században*) ez. műve 41. lapján mondja, hogy a M. Tud. Akad. kéziratgyűjteményében van egy «1597-ben ÚJFALVI IMRE által szerkesztett ,Dictionarium latinoungaricum. Neves könyv deákul-s magyarul' czímű mű, a mely azonban kéziratban maradt». Ez a kézirat az 1597. évi kiadásból készült XVII. századi másolat, s «M. Nyelvt. 16-rét 6. sz.» jelzet alatt őrzik a M. T. Akad. kézirattárában. **) Megvan a budapesti egyetemi könyvtárban RMK. I. 45. jelzés alatt.