Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - I. 127

150 MELICH JÁNOS. 3: 340). Mivel mármost a szász nyelvre osztrák hatás csak 1526 után mutatható ki, kétségtelen dolog, hogy a mi szójegyzékeinknek eredetije nem erdélyi szász latin-német szótár, hanem az eredetit osztrák-bajor földön kell keresnünk. Más szóval a mi két szójegyzékünk eredetijére az a helyes álláspont, ha azt állítjuk, hogy valaki a németországi, első sorban osztrák-bajor nomenclaturák hatása alatt egy latin-német szójegyzékből készített egy latin-magyart, a melyből való másolatok a Beszterczei és a Schlágli Szójegyzék. A szerkesztés alkalmával aztán itt-ott becsúszott a német szó (vö. Schlágli Szój. posch — guctus < osztrák-baj. pasch: würfel, továbbá ugyanitt németországi latin szó herrus, herra — vr, azon), német helyesírás (vö. Beszter. Szój.: schayth, schathor, farcasch), a mit a másolók megtartottak. Ezt a latin-német nomenclaturát, a mely a mieinknek így alapul szolgált, mind ez ideig nem találtam meg. Hátra van még, hogy a két szójegyzék koráról s ezzel kapcsolatban nyelvéről, helyesírásáról szóljak néhány szót. TAGÁNYI KÁROLY abból a körülményből, hogy a Beszterczei Szójegyzékben nincs szó tűzi fegyverekről, azt következtette, hogy a szójegyzék eredetije 1380—90 közt keletkezett,*) a ma meglevő másolat pedig a XV. század első negyedéből való. A Schlágli Szójegyzék koráról meg azt vallja SZAMOTA, hogy 1400—1410 közt keletkezett. Az én nézetem e két szójegyzékről az, hogy mindkettő az 1415-ik év előttről való, de a Beszterczei egy-két évtizeddel régibb a Schláglinél; erre a következő bizonyítékok vannak : a) A Schlágli Szójegyzék cursiv betűkkel írja a magyar szavakat, míg a Beszterczei a régibb frank minusculát használja. b) A Beszterczei Szójegyzék a magyar nyelvtörténet szempontjából régibb alakokat őrzött meg, ilyenek: Beszterczei Szój. cho híj na: Schlágli: kohnia = konyha | B. nyhthow: Schl. nuto === nyújtó | B. zahtho, Schl. sayto = sajtó | B. sahthar, Schl. saytar = sajtár. A -ch(t): h(t) = j(t) jelölése történetében a h(t) a régibb hangállapotot visszatükröztető írás (v. ö. NyK. XXIV. 132. s köv. s a megfelelésre: Schlágli sz. ioíj —- joh helyett = cor | B. peley — Schl. yeleh \ B. vad mey= Schl. vad meh). c) A helyesírás szempontjából is a Beszterczei Szójegyzékben *) Hazánkban a tűzi fegyverek 1391-ben már ismeretesek (v. ö. SZAMOTA, Schlágli Szój. 34. L).