Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - I. 127

148 MELICH JÁNOS. Beszterczei szőj. Schlagli szőj. 1151—1225 = 1735—1814 1226—1279 = 1815—1877 1280—1316 = 1878—1922 — == 1923—2140 A két szójegyzék anyagának egybevetése mármost arra tanít, hogy mind a két szójegyzék másolat, csakhogy nem egy és ugyanannak a kéziratnak a másolatai, csupán egy közös eredetire visszamenő másolatok. Ha az eredetit a-val jelöljük, akkor a két szójegyzék egymáshoz való viszonya ez : a = az eredeti b b = másolatok I \ c c (Beszterczei | Szój.) d (Schlagli Szój.) Ha mármost ez a megállapítás helyes, akkor fel kell tennünk, hogy hazánkban több ily kézről-kézre vándorló tankönyvnek kellett lenni. Lehet, hogy még más másolatokat is fogunk találni. Ha azonban ez a két szójegyzék másolat, kérdés, milyen lehetett az eredeti, a melyről a másolás történt. Mivel a két szójegyzéknek közös eredetije van, elfogadhatjuk további fejtegetéseink alapjául azt, a mit TAGÁNYI a Beszterczei Szójegyzék eredetijéről mond. TAGÁNYI szerint «az eredeti szószedet írója német ember volt, talán éppen valami beszterczei tanító, a kitől aztán azt GYÖKGY collegája, odavetődvén Szlavóniából, magának leírta» (Századok XXVII. 307). Ezt a tanítást ZOLNAI is elfogadja s ezt írja: «A legközelebbi eredeti pedig, melyből GYÖKGY tanító a maga szójegyzékét másolta, német ember munkája lehetett, a mint a némely fogalomcsoportok után vetett német mondattöredékekből látszik» (Nyelvemlékeink 79. 1.). Sem TAGÁNYI, sem ZOLNAI nem fejezi ki magát elég világosan; az eredetiről nem mondják meg, vájjon az latin-német volt-e, s GYÖRGY a németet a magyarral helyettesítette (hasonló eset MuRMELiusnál, 1. alább), s csupán szórakozottságból írt le néhány német szót, vagy pedig az eredeti latin-német-magyar volt-e, s GYÖRGY tanító a latin-magyar részt lemásolta, a németet pedig kihagyta. Az első esetben GYÖRGY tanító a Beszterczei Szó-