Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: A magyar szótárirodalom - I. 127

A MAGYAR SZÓTÁRIRO DALOM. 131 a p-n kezdődők, a d-n kezdődők után a t-n kezdődők következnek. A szókezdő szótag (-\- a, e, i, o, u) után számba veszi abócze-rendben a német alfatjetumot. E szótárban tehát a bab, beb, bib, bob, bub kezdetű szavak után következnek a ba (e, i, o, u) + ch-n kezdődők, majd ba (e, i, o, u) + ck-n, ba (e, i, o, u) + d-n stb. E rendszer aztán, a melyet a szótár használójának, ha nincs a műhöz index, külön meg kell tanulnia, nem is egyéb, mint egy tisztán praktikus szempontból kifejlődött dolognak, s az alfabetikus sorrend csakis ilyen praktikus szempont, eredeti mivoltából való teljes kiforgatása. Van a mi irodalmunkban is ilyen szótár, s ez a SIMÁI KRISTOFÓ, a mely a szavak végét, a mely sokszor a képzővel azonegy, veszi alapul, s így sorolja fel a szavakat, úgy hogy SIMÁI tulajdonkép rím-szótárt írt (előszavában meg is írja, hogy ez is czélja volt művével). Mindezekből a mi meggyőződésünk az, hogy a szótárnak szorosan abécze-rendben kell írva lennie. Az a c z é 1 már most, a melyet a szótáríró valamely nyelv szavainak abécze-rendben való felsorolásával el akar érni, kétféle lehet: A) Vagy azt akarja, hogy egy nyelv szavait egy másik nyelv segítségével magyarázza abból a czélból, hogy idegen szöveget megértsünk, idegen nyelvet megtanuljunk. Ilyenek a két-, esetleg többnyelvű szótárak. Az e csoportba tartozó művek történeti egymásutániságban való vizsgálatából látszólag semmi tanulság sem származik, haladás is csupán annyi van bennük, hogy a későbben megjelentek teljesebbek az előbb megjelenteknél. Több bennük a szó vagy jelentésárnyalat (v. ö. WÖLFLIN, Archív f. lat. Lexikogr. XIV. 114.), s ez legföljebb azzal a haszonnal jár, hogy az olvasó az idegen szöveget elődeinél jobban, pontosabban tudja lefordítani, megérteni. Jól lehet ez a haszon sem kicsinyelni való, mégis csak lászat az, hogy e történeti fejtegetésben más tanulság ne rejlenek. Mivel ugyanis az ilyen két nyelvű szótárak tuljdonkép segédkönyvek a tanulásnál, illetve tanításnál, fontosságuk azonkívül, hogy általában terjedelmesebb szókincset őriztek meg, mint az egykorú irodalom, s hogy tájékoztatnak nagyjában a régibb korok nyelvtudományi felfogásáról, pedagógiai is. COMENIUS «Lexicon januale»-ja pl. tanúskodik arról, hogy a latin szavaknak etymologiai csoportokban való tanítása megvolt iskoláinkban a XVII. század-9*