Nyelvtudományi Közlemények 35. kötet (1905)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - XI. 1

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 11 lehet bizonyítani (v. ö. JAGIC id. h., továbbá Keg. Sv. Ben. Star, VII. 75, 87, 128, SURM. Acta croat. 145, Bad CXXXIV. 93, VERANCSICS, Diction.), hogy a ca-horvátban a p o k o Inak pakál, pakdl a neve (v. ö. NEM. I. 385, II. 200, pekel, Bad CXXI. 101.). Dalmácziában is ismeretes a pakal szó, BJELOSTIJENEC szótára azonban azt mondja, hogy itt ad a népies nev. A kaj-horvátban pekel a szó (v. ö. BJELOST., JAMBR.), míg a hazai szlovénben pekeo (gen. pekla, v. ö. KÜZMICS Nouvi zákon I. Kor. XV. 55, Ján. jel. XX. 13, Zobr. szlov. 31, 47. stb.). Az osztrák szlovénben ezek az alakváltozatok fordulnak elő: pekal (1575-ben TEüBEBnél, Letopis 1891:140.), pakal (MEGISER), pekl, pakl, pekeu, pekou (LINDE, piekio szónál), póku (gen. pokla, cirknói adat, Arch. VIII. 445.), pekel (PLETERS- N NIK), peklo (rezziai szlov. adat, STREKELJ, Bencski rok. III. és PLETBRSNIK). A cseh és a tót nyelv keresztény terminológiájában példa a hivatalos kifejezés (nem hivatalos: sitno), míg a lengyelben piekio. Az eddig mondottakból az derül ki, hogy a róm. kath. szláv nyelvekben épúgy terminus technicus a pbkli>, phklo, mint a hogy az a neki megfelelő pokol szó a magyarban. Erről a m. yokol-xól az a nézetem, hogy róm. kath. szláv eredetű term. technicus nyelvünkben. Mielőtt a, pokol szó eredetét közelebbről meghatároznám, szükségesnek tartom a következőket elmondani: A m. pokol szó igen gyakori elnevezés helynevekben is (v. ö. Poklostó, Poklosi, Pokolfalu, CSÁNKI, II. 58, 518, 637, Poklostelek, Pokol, LIPSZKY Beppertorium); a helynevekben levő poklos-ról KARÁCSONYI jÁNOsnak az a nézete (v. ö. SZAM.-ZOLN. Oki. szót.), hogy a apoklos ,ragadós, szurkos' földet jelent; a Poklostelek név u. i. sokszor olyan helyen fordul elő, a hol semmiféle barlang nincs, ellenben fekete, ragadós föld annál több van». E magyarázat a helynevek egy részére teljesen helyes magyarázat. Az egyházi szláv nyelvemlékekben ugyanis pbkH «szurkot» jelent. Az óbolg. emlékekben ez a szó nem fordul elő, de eredet szerint a vele rokon pbcbH-i többször olvashatjuk. A Cod. Supr.-ben a «szurok»nak kizárólag pbebl% a neve (v. ö. Cod. Supr. 89. 1.: iikii,kA'k H AUCAO, 170. L: iiMi,f,vk, 196, 197. 1.: iiivii,iv,vk, 197. 1.: irk KONOK'k iikii,kA'kH'kiH kétszer, 198. 1.: IIPHHÉCCIIIA riki^k/rk ropAiirrk); ezt & pbcblii-t az egyházi szláv nyelvemlékekben a pbklic váltja fel (v. ö. MIKL. Lex. p., SREZNEVSKIJ, Mater.). Mind a pbebl'b, mind pedig a