Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 55

A vogul szóképzés. (Első közlemény.) A képző is a mondatban keletkezik és fejlődik. Midőn tehát egy képző történetének, alkalmazásának hű képét akarjuk adni, vizsgálnunk kell, hogy milyen szerepük lehet a mondatban az illető képzővel ellátott szavaknak. Szükséges ez az igeképzőknél is, de még inkább a névszóképzőknél. Ezért igyekeztem a névszóképzők alkalmazásának lehetőleg minden esetét vizsgálat alá venni, s e vizsgálat nem egy esetben világot vetett a képző eredeti értékére. A vogul képzők száma meglepően nagy. Feltűnő azonban az a dolog, a mit külömben a többi finnugor nyelvekben is tapasztalhatunk, hogy egyenlő hangalakú képzők különféle, sokszor ellentétes szerepet töltenek be. Csaknem lehetetlennek tartom, hogy a képzők e rendkívüli nagy száma bármely finnugor nyelvben is az eredeti állapot megőrzése volna. Éppen ezért azt hiszem, hogy azon esetek nagy részében, midőn egyenlő hangtestű képző különféle functiót tölt be, a jelentés-változás tüneményével van dolgunk. E jelentés-változás esetei különféle irányúak lehetnek. A legközönségesebb esetek közé tartozik az, midőn a reflexív képzőnek inchoativ vagy pedig passiv értéke van. Ilyen jelentés-változáson ment át a vogul passivum képzője, a -w, a melynek eredeti értéke más rokon nyelvek tanúsága szerint reflexív volt. De nem egy esetben megtartotta reflexív értékét, pl. maráémaivásém meguntam magam. I. 131.*) Különösen a műveltető -t képzővel van ilyen szerepe: vöj*) A számok MUNKÁCSI Vogul Népköltési Gyűjteményének kötetes lapszámai. Az északi nyelvjárást külön nem jelzem, a többi nyelvjárásra a szokásos jegyeket alkalmazom. Tehát: K. = kondai, KL. = középlozvai, AL. ~ alsólozvai, P. = pelimi, T. == tavdai; — Sz. = SZILASI MÓRICZ, Vogul szójegyzék.