Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)
Tanulmányok - Szabó Dezső: A vogul szóképzés - 417
426 SZABÓ DEZSŐ. ül: Ték-atér taw unlénát nayki Ték hős, ő ül ottan, látszik II. 11. P) Az igenóv tárgy a mondatban: alyati verekedik: téntén alyatnátén úqpiténuwáyém rendbe hozom az ő verekedésüket I. 26. — nultili esküszik: né-nuli nultiléné yöntélali női eskü esküvését hallgatja III. 152. — iümi esteledik: yqtálém itimané at váyém nappalom esteledni nem látom IV. 139. — püyi fog: püynátá ness sussentilem csak úgy nézdegélem, hogy fogja IV. 303. FL. Y) AZ igenév esetragokkal van ellátva s határozó a mondatban : Locativusi raggal: kéti küld: élál' kétnémt midőn (ha) a távolba küldenek IV. 76. — Terminativusi raggal: toytili felserdül: toytilénái' at qswásém felserdültömig nem tartott el IV. 71. — *posi fő: tara posnáV pajtawé főzik, míg fel nem fő IV. 419. — kdlenáV kellőleg IV. 118. FL. (alapszó káli? v. ö. m. kell). — Ablativusi raggal: joyti jut: muj máyéni joytnánél a vendégsereg megérkezte óta II. 300. 4. Mint főnév kifejezheti az igenév a fogalmat minden vonatkozás nélkül: uy puylatéytni léy más az egy bezárkózni szó miatt IV. 362. AT. (v. ö. a magyar infinitivus hasonló használatát). III. Az I. pont alá soroztam azokat az eseteket, midőn a -né képzős igenév helyet jelentő szó mellé, a II. pont alá azokat, midőn időt jelentő szó mellé járul. A harmadik csoportba sorozom mindazon eseteket, midőn az igenév bármely konkrét vagy absztrakt névszót határoz meg. Itt megint több esetet lehet megkülömböztetni: 1. Az igenév a jelzett szóban kifejezett személy vagy dolog czélját, rendeltetését mondja meg: pmyélti bűvöltet: pény élténé yatpá joyti-ké ha bűvöltetni v. a bűvöltetésre valaki jön IV. 411. — tülmenti lop : tülmenténé yqtpa joyti valaki lopni jön IV. 324. — viy vesz : jir viné jirin pupyi véráldozat fogadására (való) véráldozatos istenkévé II. 14. a) Az előbbi példákból megérthetjük azokat az eseteket, midőn a -né képzős igenévnek nomen agentis értéke van. A jir viné jirin pupyV-féle mondatok analógiájára az igenevet akkor is használhatták, midőn az alapige nem czélját, rendeltetését, állandó jegyét fejezte ki a jelzett szónak, hanem csak esetleges cselekvését: mini megy, yajti fut: minné tul, yajtné tul menő felhő, futó felhő I. 6. — qwéti omlik: qwétné vit omló víz II. 386. — toli olvad: tolné jánk olvadó jég IV. 183. — nati úszik: nátné jánk úszó jeg IV. 183. — Sqrt posjen1, üt csukára világító víztő IV. 430. KL. (posji világít)— qli van, él: jqlóy inat qlní.... awit alvilágban lakó .... lányok IV. 358. AT. • (3) A nomen ageniis már most állhat állítmányul a mondatban (v. ö. f. juoksevat, esetleg: vog. mini etc), az alanyt személyrag jelöli az igeneven: ITdi áll: nánk tot l'ül'inétá vörösfenyö áll ím
