Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

38 MELICH JÁNOS. a név végződése olyan, mint Csarutdinus stb., lehet a többi részéig magyar. ? Meza: Marg. Leg. 172 : Vala némely ... asszonyállat eztergamot . . . kynek uala neue meza; — lat. Madia-ból (v. ö. Máza JIRECEK, Die Eom. I. 2, 43: Madius-nál). Mezsopotdmia (Apóst. mélt. 54.); — lat. ol. Mesopatamia (nb. a hórv. dalm. emlékekben mefopotanija: u mefopotagnigí, MELICH, Misekönyv a XIV. sz. 57. 1.). Mihály: 1001: Ecclesia sancti Michahelis, 1079—80: sancto^ michiaeli (kétszer), 1116—1131 : monasterio sancti michaelis (v. ö. Marg. Leg. 111: zent myhal clastroma), 1152: ecclesiae sancti michaelis, 1166: predium sancti michaelis. Magyar alakja: Michael (archangel, Hal. Besz.), Michal, Mihal (KNAUZ, Kortan 219, 220.). A név mint keresztnév igen el volt terjedve nálunk a XI., XII. században, erre a következő adataim vannak: a) Latin alakok:; 1079—80 : Michael (presbiter, Veszprémben), 1086 : Michael (három férfi viseli e nevet az oklevélben), II. Béla keltezetlen bakonybéli oki.: Michael (jobbágy), 1181 : Michael (pécsi hospes), 1198: Tercia mansio Michael cum uxore; P) Magyar alakok: 1135: Michal (homo condicion), 1152: Michal, 1198: predium pauli nomine Michal iobagionis; később myhal (v. ö. Marg. L. 65, 94, 104,-187, 228. 1.); — lat. Michael, ol. Michele (nb. eh = k; Micaele, Michelíno, Chello, Chelino, Chilino, GhilinoJ, gen. ol. Miche, velői. Michel (Michele, Michaletto stb. BERTANZÁ e LAZZAEINI, 11 diai. venez. 55. L), ráto-rom. Mickel. A szláv nyelvekben a következőalakok vannak: a) MHYAHA'K. = Mihailt (óbolg., or., kisor., bolg., szerb; róm. kath. isztr. horv.), (3) MH^OH/VK == Mihoil% (MIKL. Lex.. pal. JIREC. Die Eom. I. 50, 51, 70, 71, II. rész 47.), y) A/lHyo/Vk n= MihoH (Lex. pal., SURM. Acta croat. 163, 171,172.); ő) Michael (tót és kar. szlov. DALM.), S) Mihael (osztr. szlov., kar. szlov. DALM.);. C) Mihal (horv. SURM. Acta croat. 121.), hazai szlov. Mihdo (gen. Mihála), Michal (t., cs.), Michal (1., szorb); TJ) Míjal (nyűg. bolg-Sborn. XV. 197.). A magy. Mihály nem olasz eredetű, hanem a Q pontban felsorolt szláv nyelvek valamelyikéből való. V. ö. Miklós. ? Mika: 1198: Mica bichorienfi comite; 1201: Mica palatino et comite de Bihor; — lat. Micha, ol, Mica (ótest. férfinév). V. ö. azonban Miké alatt a szláv eredetű nevek közt. Miklós: 1055: Signum Nicolai episcopi; 1111: Nicolaus.