Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 37 »(Szent Máté templomát Eialtoban 1156-ban építették), ráto-rom. Maiio. A szláv nyelvekben a következő alakok vannak: óbolg. •MATTÍÍH (írva mat'tei, mathtei stb., ny. bolg. Matej, Máté Sborn. XV. 197.), mai egyh. szláv A/VAT^ÉH (= Matfej, bolg., oi\, Erzs. bibi., Stojk., kisor.), szerb Matej (VUK) ; a róm. kath. szlávságnál: •Szerb-horv. Matej, Matij (TRUB. glag. ford.. SURM. Acta croat. 63, •94,102,117, 122 [itt: Matos], 154. stb., Ead CXXXVL 184.), Mate (JIREC. Die Eom. I. 71, 2. rész 46.), kath. bolg. Matija, stáj. szlov. Matej, haz. szlov. Mátaj, krajn. szlov. Matteus (DALMATIN ford.), másutt a szlovénben Materé (v. ö. Miklós alatt), t. Matús, cs. Matous (régen írva Mataus), lengy. Mátteusz, Mateusz. — A magy. Mátyus eredetére megjegyzem, hogy a vulg. lat. olvasásban a lat. e, i + vocalis = j + vocalis volt (v. ö. Adorján, Dámján); az ilyen j azután palatalizálta a konsonansokat (v. ö. ostya, .sekrestye, Mátyás stb.). Mátyás: 1181: Sacerdos Mat hias ; naptárakban: zent Matias, Mathias, Mattpás (KNAUZ Kortan), Matyas (Apóst. mélt. 54.); — lat. Mathias, gör. MatíKag, ol. Mattia, friauli Matia, Maiié. Az óbolg.-ban MáT^ma (v. ö. MIKL. Lex. pal. Matfija), az egyh. szlávban MAT'K-O'HH (Mafr&fij) a szó. A róm. kath. szerb-horv.-ban Mattja, cs. Matéj, t. Matej, lengy. Maciej a szó. A magyarhoz teljesen hasonló alakok: kaj-horv. Mateas (PETRETicnél, lajbachi Letopis 1887 : 196.), Matiaí (VRAMEcnél XVI. század, SKET 71. 1.), stajeri •és más szlovén Matjas, Matiaz, hazai szlovén Matyas ,• a horv. glagolita oklevelekben Mátyás királyunk neve Matias, Matijas (v. ö. SURM. Acta croat. index), ez alak magyar eredetű lehetne, ha nem volna ugyanitt egy 1433. évi adatunk is, a hol Matias Vlkotic és Matias Jeleié nevű emberekről van szó (SURM. Acta croat. 132.1. az oklevél XVII. századi átiratban maradt meg). A magy. szó tyjéről lásd Máté alatt. ? Menten: 1181 : Mernen (jobbágy neve); — v. ö. ol. Memmo (az ol. Gugielmo beczéző alakja), ráto-rom. Merne, Memo. Mercurivs : 1111, 1113: Mercurius (princeps ultrasilvanus); Hartv. 25. §: Monachus quidam nomine Mercurius ; 1141—61: Mercurio (comite); — lat. Mercurius, ol. Mercúrio (Szent Mercurius ereklyéi Olaszországban PERTZ, M. G. SS. VII. 586, 635.). ? Metesdinus : Cum pristaldo Metesdino (Kálmán kir.-kori oklevélben, FEJÉRPATAKY, II. István oki. 13. 1.); — lat. Modestus?;