Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 29' (= I»m% JisusT,), XPHCTOC'K (= Christosi., Hristosi), IHC^-CT*. XpHCT-K (ragozva: \HC\[CA XPHCTA, Icoyc XpHCT©\* stb.). így van ez az oroszban, bolgárban és a szerbben. Ott, a hol kétfelé felekezethez tartozik a nép, mint a bolgár és szerb, a katholikusok a szót /c-val (v. ö. bolg. Isukrás, szerb Isukrst), míg a gór. keletiek eh-, illetve /i-val mondják a szót (bolg., szerb: lc\fc XPHCT). Ha az itt összeállított alakokat figyelmesen összehasonlítjuk a magy. Jézus, Krisztus, Jézus Krisztus alakokkal, nem fogjuk állíthatni, hogy «a Krisztus szó maga ép oly keveset bizonyít, mint a Jézus* (NyKözl. XVIII. 345.). Annyit az első pillanatra is láthatunk, hogy a mi elnevezésünk a göröggel, és a gör. alapján álló szláv formákkal nem egyezik. A mi elnevezésünknek semmi köze tehát CYKILL és METHOD nyelvéhez, vagy CYRILL és METHOD-féle nyelven hirdető papokhoz. A mi elnevezésünk a rom. kath. népek használta alakok közül azokkal egyezik legjobban, a melyeket az A) b) alatt soroltam fel; itt találunk a lat. eh (gör. ered. szavakban kh, később k ejtés a latinban) helyén k-t (v. ö. Krisztus), itt találunk £-s és s-es alakokat. Az s és i-re megjegyzem, hogy VOLF feltevése szerint a magyarban eredetileg Jézsus és Kristus (v. ö. Kiktől tanult stb. 8, 54, 61. 1.) volt az ejtés. E feltevésekből elfogadható, hogy itt-ott Jézsus-t is ejtettek (általános azonban mindig a Jézus volt; a zs-re v. ö. ó-cseh, ó-tót: Jeiús, szlov. Jéjzs), a Krisztus-bsna. azonban soha se ejtettek -st-t. Az én nézetem már most az, hogy a Jézus, Krisztus és Jézus Krisztus a szlovénből való latin alak, e mellett szól a ragozásban használt alak is (m. Jézus Kristust = szlov. Jézusa Kristusa, cseh-t. Jezise Krysta és Jeza Krysta). Olasz hatásról Jézus Krisztus nevénél beszélni se lehet; itt a ;'-ből g lett, s ez alapon a magyarban Qyézsu-t, Gyözsu-t stb.-t várnánk. Kurta: 1171: Qurta (szolgáló neve, női név); — lat. curta (curtus, -um: verkürzt). E szónál a lat. hangsúlyos ü az olaszban p-vá lett (v. ö. ol. egrto), amely p-ból azután az északol. nyelvjárásokban u lett (v. ö. vei. ol. curto BOERIO, piem. ol. curt GAVUZZI szót., bologn. ol. curt FERRARI szót.). A magyar szó azért nem lehet a vei. ol. curto-ból való, mert a velenczei olaszban az a-t kivéve az. ol. szóvégi magánhangzók nem hangzanak. A szó latin eredetű. Lajos. Az Anjouk előtt mint keresztnév nem igen fordul elő-