Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)
Tanulmányok - Szinnyei József: Alaktani adalékok. III. Az Árpád-kori szóvégi u betűk mivolta 1
2 SZINNYEI JÓZSEF. RIEDL SZENDE 1858-ban megjelent «Magyarische Grammatikájában (49.1.): «In der Leichenrede, in den áltesten Urkunden, beim ANONYMUS . . . findet öich bei vielen Stammen ein — freilich ziemlich verdunkelter — vokalischer Auslaut, der bei denselben heutzutage verloren gegangen ist.» Ugyanő 1859-ben megjelent «Magyar hangtan»-ában (94.1.): «A Halotti Beszédben, a legrégibb oklevelekben, ANONYMUsnál. . . sok törzseknél véghangzót — habár többé vagy kevósbbé elhomályosítva — találunk, hol az mai napig egészen eltűnt.» HUNFALVY PÁL 1864-ben RIEDL SZENDE «Magyar nyelvtan»ának ismertetésében (NyK. 3: 260): *A 14. lapon a történeti hangváltozás példájára felhozza, többi közt, a mai álom szót, mely még ANONYMUsnál álmw. Talán így áll ez: a mai álom, ANONYMUS idejében álm volt egy utóhanggal, mely most elveszett; mert az utóhangú u nem a mai o, az utótagban. így volt as-u, ma tas stb.» SIMONYI ZSIGMOND «A régi nyelvemlékek olvasásáról)) czímű értekezésében (1880, Nyr. 9 : 102—104): «Árpád-kori nyelvemlékeinkben néhol még meg van őrizve egyegy magánhangzó, melyet a megfelelő újabb szóalakokban hiába keresünk. Legfontosabb e tekintetben a tővégi magánhangzónak az alanyesetben megvolta . . . Legtöbb esetben az u ü magánhangzókat talál-. juk ilyenkor a szó végén, egyéb magfinhangzók ritkák s néha kétesek .. • fE teljes alakok véghangzóját Toldy F. a német auslaut szerint kihangzásnak nevezte s apró betűvel írta, mint valami lényegtelent, mintegy járulékhangot, mely talán iigy ragadt hozzá a 13. században a 19. századbeli szóhoz, — mintha a régi útu a mai útból keletkezett volna, nem pedig a mai út a régi útu-ból. Mi nem írhatjuk és olvashatjuk többé úgy, hogy útw , álm 11 stb., hanem megbecsüljük ez érdekes nyelvtörténeti adatokat, mert megegyeznek azzal, a mit már a rokon nyelvekből is következtetnünk kellett. »*) *) V. ö. még: A magyar nyelv 1 : 155 és TMNy. 1: 214—217.
