Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 289 Schlágli szój.; Birk-k. M. Könyvszemle új foly. XIV. 18, NySz. és Oki. szót.) alakban jelenik meg. Két 2-vel írott adatunk is van (Beszt. szój. és Oki. szót.: camza, kamza), de ezek alighanem zs-vel olvasandók (v. ö. z == a, Apor-k.: LXVIII. zsolt. 10: zerelme, olvasd sérelme, Cl. 4: fuzt, olvasd füst, CXVIII. 91 : zerzezeddel, olvasd szerzéseddel, Döbr.-k. 15, 17, 71 : zoltar, 15, 251 : zido stb.). Honnan van már most a szóban a zs hang ? Mint említettem, a lat. camisia-Ysd, jóllehet ebből könnyű a zs-és alakot kimagyarázni (v. ö. Dalmáeziában Camisia, Comisa = horvátul Komiéa, hely Lissa szigetén, ol. Neresi = horv. Nereéiéce, falu Brazza szigetén; a vei. olaszban a lat. s szó közepén magánhangzók közt é), nem szabad magyaráznunk a szót a jelentés miatt. Ismeretes dolog azonban, hogy a lat. ce- szótag, a mely Velenczében se-nek (olv. sze), Genovában ie-nek hangzik, néhány róm. kath. szláv szóban i, illetve ée alakban van meg; ilyen szó a róm. kath. szláv krí£ =c= lat. cruce, ilyen a róm. kath. horv. kaleé — lat. calice (v. ö. raguzai horv. mazera = lat. maceria, Jm. Die Bom. I. 90, 91, horv. cuzina = lat. cöcina stb., v. ö. Dézsma, kereszt és kehely szavaknál). Ide való példa a lat. cámice (chorhemd) szóból való horv. kamiz (raguzai adat, Rad LXV. 165. és horv. Akad. nagyszótára «dugo prteno bijelo odijelo sto nőse katolicki svestenici pod svecanijem odijelom»), cs. komáé (koméicka : chorrock), lengy. komza (chorhemd), magyar kámzsa (ebből kölcsönzés a kaj-horv. kamsa, kansa: superpellicium és a t. kamza). Ezek szerint a m. kámzsa olyan róm. kath. eredetű kifejezés, a melyben a, zs & róm. kath. szláv alakokkal közös eredetű. Lehet a szó közvetlen olasz eredetű, nem lehetetlen azonban, hogy egy eddig ki nem mutatott róm. kath. szláv *kámiz'a-bö[ való. Megjegyzem még, hogy a kámzsa gör. kel. szláv neve sticharh, felonT> (ez utóbbit parastas alkalmával öltik fel), s esetleg rasa (v. ö. bolg. szerb rasa : barátcsuha). Kationok. Ismeretes dolog, hogy az észak-olasz nyelvjárásokban, s így a velenczeiben is a szóvégi magánhangzók az a-t kivéve nem hangzanak; az ol. canónico (lat. cánönicus, gör. xavovtxóc) szóból tehát érthető volna a magyar alak (v. ö. hogy VOLF vei. olasznak mondta az átvételt, VOLF, Kiktől tanult a magyar írni, olvasni? 85. 1.). Az olasz nyelvjárásokban azonban a canonic (bolognai olasz alak) helyett gyakoribb a canónaco, calónaco (általá-Nyelvtudományi Közlemények XXXIV. 19