Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241

282 MELICH JÁNOS. A gör. kel. szláv hivatalos egyházi terminológiában ma is pascha, pasha (t. i. svetaja, v. ö. Cod. Supr. 365. 1.) a húsvét neve, míg a gör. kel. szláv nyelvek közül csupán az orosz nép nyelvében él a pascha, paska húsvét jelentésben. b) BT>CKpi.ceHBe, BtcKpiuneHbe. Az óbolg. nyelvemlékek fia­talabb . szerkesztésében a húsvét-nák vhskrhsenhje, vbskrésenhje a. neve. Erre a névre a következő óbolg. adatok állnak rendelkezé­sünkre: 1. Cod. Supr. 372. 1.: CAOKO Ha rpH^'HCKHOie KkCKpií­uifHkK- rocno/k,H HAtUfro (= sí? TTJV Tpní](Aspov áváoaoiv TOU %opíot> YJ|AÜ>V ... ó[uXta, v. ö. LESKIEN Altb. gr.3 233. 1.)... ÉCÉ HAIWK npn .\É ... npdSAíHkCTKO, Ku.cKp'kckH'Mii A^H «* (= vtskrésLnyj dtiib) ro­cnoAH HaiiiÉro Ic8 XpHCToca; 2. Mak. listok: Vb svejiajg, nedélj?, Vhskrésenhju (JAG. Specimina 28. 1. 17. sor). Az óbolg. vhskrh­senhje (v. ö. Glag. Cloz. VONDRÁK indexét), vbskrésenhje, vhskrb8hm> dhnh tulajdonkép resurrectio-t, feltámadás-t, a feltámadás napját jelenti s húsvét jelentése csak másodlagos. A gör. kel. szláv és a horv. glagolita emlékekben (v. ö. MIKL. Lex. p. és Star. VII. 05, 103. 1.) azonban gyakori a «húsvét» jelentése. Ma a gör. kel. és a róm. kath. szerbben él a szó uskrs (vaskrs), uskrsenje (vaskrsenje, VÜK) alakban, a szerbből pedig az uskrs átment a horvátba is.. A róm. kath. horvátban azonban az eredeti húsvétot jelentő ki­fejezés *v%zhm'h (lásd alább). Az orosz voskresenhe «vasárnap »-ot jelent (dominica, Urunk feltámadása napja), s húsvétot csak akkor, ha mellette van a svétloje (voskresenje) jelző. c) Az óbolg. emlékekben velii dhnh, velihh dhnh ünnepet jelent, azonban nem akármilyen ünnepet. Az evangéliumban ezt olvassuk: Ján. XIX. 31 : Münch.-k.: A' sidoc azért mert kézolet uala hog ne maradnanac zombaton a' testec a' kéreztén, mert ez vala a' zombatnac nag napia kerec pilatost stb. = Assem. ijudeí ze, poneze paraskeugii be, da ne ostanafrb na krbsté télesa vrb sabotb; be bo veli'i denh (másik helyen 120. lapon ugyanúgy) tője sabotb'i, Zogr. KÉAH A^Nk, Mar. KEAHK'K A«Nk (nb. Buch. Sin. 101.1.: Kk KÉAHKrfifíFi HOiuk H AÉHk szintén ide való). Ez idézet azt mutatja, hogy az óbolg.-ban a velii dhnh, veiikh dhnh ép a húsvéti ünnepre alkalmazza a kifejezést, a nem akármilyen ünnepre (v. ö. JAG. Zur Entst. II. 66.). Ez a kizárólagosság eredményezte azt, hogy néhány gör. kel. szláv nyelvben ma a húsvétot hasonló névvel nevezik. A bolgár nyelvben veligden (CANKOFP 6, 14, 158.), velikden, veliden

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom