Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Thúry József: A XIV. századbeli oszmán-török nyelv - 148

A XIV. SZÁZADBELI OSZMÁN-TÖRŐK NYELV. 161 ne ider), niledi (mit csinált ? ni ejledi h.), nijleje (mit csináljon ? ni ejleje h.). 3. Mássalhangzók váltakozása. aj A XIV. századbeli oszmán-török nyelvben csak egy helyen találunk eredeti k-t a mai g hang helyett (alhangú szóban), t. i. a kanki (melyik ?) szóban, a mely ma kanyi, hanyi-nak hangzik. De annál több eset van arra, hogy mélyhangú szók végén az eredeti k helyén g hang áll, nevezetesen az infinitivus, futurum és az egyik gerundium képzőjében, a -lik főnévképzőben és néhány tőszóban. Pl. urmag (ütni, ma: urmak), olmag (lenni), dutmag (fogni, tartani), almag (venni), janmag (égni); olağag (leendő); urağag (verni fog); oli.jag (mihelyt lesz), bulicag (mihelyt talál), variğag (mihelyt elment) ; cokiig (sokaság), toylig (teltség); ag (fehér), alcag (alacsony), ajrug (más), savug (hideg). Azonban ez a hangváltozás nem általános az említett helyeken; mert pl. más igék infinitivusa -mak s más főnevek képzője -lik végzetű. — A szeldsuk nyelvben nem volt meg ez a k : g hangváltozás, legalább a szeldsuk nyelvemlékekben nem találunk rá példát. b) Máskor, mégpedig sokkal több esetben, a mélyhangú szók közepén és végén levő eredeti k (a melynek j a jele) itt/ hangra változott s mint ityen, mindenütt ^ betűvel van írva. Pl.joy (nincs), oy (nyíl), ciy- (kimenni), coy(sok),ja/- (égetni, gyújtani), ;t£- (lerombolni), bay- (nézni), a/- (folyni), kir/ (negyven), acuy (nyílt), sa%la(őrizni), toyta- (megállapodni), joysul (szegény), oyu- (olvasni), ujyu (alvás), koryit- (megijeszteni), kayi- (haragudni), sayin- (óvakodni), koyu (szag), soyamdan (felülről), bicyu (fűrész), jayin (közel), coylig (sokaság), toylig (teltség), kalyan (pajzs); továbbá sauy (hideg; de savug is), ajruy (más; de ajrug is), kojduy (hagytunk; ellenben : kiidug csináltunk). — Megjegyzendő, hogy ugyanez a hangtani jelenség megtalálható nem csak a mai kis-ázsiai nyelvjárásokban (nevezetesen Brusza-Ajdin, Ajdin-Kónia között, Angóra vidékén, Kasztamuniban s a lázoknál) és északi Syriában, valamint az azerbajdsániban,*) hanem már az El-fereds bad es-sidde-hen is; ellenben a szeldsuk nyelvemlékekben nem találjuk nyomát. *) Megjegyzem, hogy az azerbajdsáni (vagy azeri) nyelvre a főfor-Nyelvtudományi Közlemények. XXXIV. 11