Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez 132

Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez.** (A eh <** h jegy s a mai o, ó'-végű szavak írása.) KARÁCSONYI JÁNOS éles kombináló tehetségének köszönjük, hogy néhány Árpád-kori személynevet helyesen tudunk olvasni. KARÁCSONYI kimutatta (Turul IX. 94.), hogy a Sz. Gellért-legenda Achtum-j& (V. S. Gerh. 10. §.), ANONYMUS Ohtum-ja (cap. 11, 44; a névnek XI. századi írása szabályosan Achtum) mai Ajtony (régebben Ajtón) helynevünkben maradt fenn. Ugyanez az érdemes kutató bebizonyította, hogy az ANONYMusnál előforduló Bucna (cap. 24, 27, eredeti írás Buchna, ebből tollhibás alak Bucna, 1. alább, később Bukna) személynév megmaradt a mai Bonyha, kicsinyítéssel Bonyhád helynevekben (v. ö. Századok XXXV. 769.). Égy harmadik czikkben azt mutatja ki KARÁCSONYI (V. Ö. Turul VII. 36, X. 38, 42, XII. 20.), hogy Géza nevű fejedelmeink neve legrégebben Gyécsa (v. ö. már Sokféle, VII. 99, SÁNDOR ISTVÁN), később Gyécse, végül Décse hangalakkal volt meg nyelvünkben (a XI. századi pénzeken Geica, Gevca alakban írva, a XII. században Geiza, Geifa, Geicha ; a gy <^ d-re v. ö. 1055 : gisnav *** ma disznó, 1203—54: geo ~ ma dió). KARÁCSONYI dolgozatai telve vannak oklevelek adatain alapuló nyelvészeti megfigyelésekkel, fejtegetésekkel. Az Ajtony-ról szóló czikkben becses chronologiai adatokat találunk a -cht->-ht>-/'£- írásbeli történetére (v. ö. példái közt: Csejté, 1278-ban Chehte, tótul Cachtice \ Dejtár, 1255-ben Dehter, 1427, 1436—38-ban Dehtar, v. ö. a mai Dejte = ném. Dechtitz, tót Dechtice, *) Felolvastatott a M. T. Akadémia I. osztályának 1904. jún. 6-án tartott ülésében.