Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - V. 45

68 MELICH JÁNOS. (v. ö. EtymWb., Dict.), sem DUVERNOIS, sem pedig CANKOF nem ismer, népnyelvi gyűjtésekben sem találtam meg a szót. Úgy látszik, hogy a bolgárban navod (v. ö. Sborn. XIII. 254.), nevod (v. ö. oláh novodar: fischer, Tele-orman, WEIGAND: Jahresber. VIII. 316.) a «varsa» neve. Az eddig kifejtett okok alapján én a varsá-t nem bolgár, hanem hazai szlovén eredetű szónak tartom, a mint azt az idemellékelt földrajzi elterjedés is bizonyítja. A szláv nyelvi vrsa stb. egy ősszláv *vhrchia (ó-or. *Vhrsa, óbolg.-ban *vrbéa volna, kéziratokban írva *vr%áa is) alakra megy vissza, s nálunk a szó olyan nyelvből való, a hol az ősszláv -tr- rsonanssá lett; ilyen r van a hazai szlovénben is (v. ö. Letopis, Laibach 1889 :141.). Ez ősszláv *vhrchia: a ^hrchi, (spitze, hegye valaminek) szóból van képezve. Ez elnevezést könnyen megérthetjük, ha megnézzük a HERMÁN OTTÓ (MHK. 159.1.) könyvében közölt varsá-t. A varsa részei, a milyen a vörcsök (verség, versek) és a tömlöcz szintén szláv eredetűek. Egy szlov. wsVból a magyarban varsa (verse, vörse) egyformán válhatott. — Minden bizonyíték tehát a varsa szónak dunántúli eredete mellett tesz tanúvallomást. * * *