Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - V. 45

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 47 Palócz. Kétségtelen dolog, hogy palócz szavunk is szláv eredetű. Eddig azonban senki sem állította, hogy bolgár nyelvi átvétel volna. Az óbolg. nyelvemlékekben nincs is szó palócz-okiól, s ha még is foglalkozom a szóval, teszem ezt három okból: 1. a palócz szó nem lévén bolgár nyelvi átvétel, bizonyítja, hogy nyelvünk szláv jövevényeiben átvételi rétegek vannak s így szláv eredetű szavaink hosszabb történeti fejlődés eredményei; 2. a palócz szó értelmezéséhez éppen az óbolg. emlékek szolgálnak felvilágosító adattal. JERNEY, és sokkal később az orosz GOLUBOVSKIJ (V. ö. Pecenégi, torki i polovcy, továbbá Polovcy VB Vengriji ez. dolgozatait) nyomozásai kimutatták, hogy a mit a bizanczi és a magyar krónikák elmondanak a kunokról, ugyanazt az orosz kútfőkben a polovcy népről olvassuk (v. ö. HUNFALVY, Ethn. 362. 1.). A cseh DALIMIL krónika a mi kunjainkat plavci-kn&k nevezi (v. ö. HANKA kiadását 150, 151, 221, BRANDL, Gloss.); a lengyel kútfőkben szintén plavci áll (v. ö. GOLUBOVSKIJ, Pecenégi 41. L: contigit autem non longe post hoc Plaucos qui Alemanice Baliven : Blawen dicuntur innumerabiles convenire . . . .); a helyes lengyel alak plowei volna. Ezek szerint tehát a kunok neve az ó-or.-ban polovcy (egyes sz. polovéc), az ó-csehben plavci (egyes sz plavec), az ó-lengy.-ben plowei (egyes szám pfowec v. ö. JIRECEK : Einige Bemerkungen über die Überreste der Petschenegen und Kumanen 8. 1.). Abból azonban, hogy az orosz-cseh-lengyel krónikák ugyanazt mondják el a polovcy-plavci-kxó\, a mit a magyarok a kunokról, korántsem következik még az, hogy a palóczok és a kunok egy és ugyanaz a nép. PAULER GYULA igen helyesen azt írja, hogy «arra semmi ok sincsen, hogy a palócz név folytán azonosnak tartsuk a mi palóczainkat a XI. század kunjaival, kiket az oroszok ós a lengyelek palócz-oknak neveztek. A név itt oly kevéssé bizonyít azonosságot, mint nem bizonyít a mai jászok és a metanesta jazygesek közt (v. ö. Századok 1877:387. l.)». Ha figyelembe vesszük, hogy a Fuldai évkönyvekben a magyarok avaroknak vannak elkeresztelve, a byzanczi emlékekben pedig törökök (ToöpxoO-nek ha emlékünkbe idézzük, hogy éppen a népneveknél a legnagyobb