Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
410 KICSKA EMIL. s2 -ben p": A katonának j bátorsága teszi díszét s-ben r: Ez a polgár | katona .s'-ben p% : Ennek a polgárnak | bátorsága teszi díszét. Ugyanezt a mondatot azonban így is tagolhatjuk: (s2 ) A polgárnak | (p2 ) mint katonának || (p) bátorsága teszi díszét. Minthogy így alanyi főtagja oszlik két altagra, az s2 ós a p2 most ezt a két altagot jelöli, az s% az alsót, a p2 a középsőt. E szerint az előbbi syllogismus tagjainak egymásba foglalását így is jelölhetjük: p2 -ben p, s2 -ben p2 , s2 -ben p. KARDOS ALBBRxnek igaza van tehát, hogy ebben a mondatban : Ezek | első fölhevülesükben j megölték a követeket az első fölhevülesükben tagnak az ezek taghoz is van valami köze. De nem mint állapothatározónak van köze hozzá, hanem mint középső tagnak. A középső tag altagja mind az alanyi, mind az állítmányi főtagnak, annak állítmányi. ennek alanyi altagja. Elvileg tehát mindegy, hogy a mondatnak két főtagra bontásakor az alanyi, vagy az állítmányi főtaghoz csatoljuk-e. a középső tagot, azaz így tagoljuk-e a mondatot: (sa ) Ezek | (p 8 ) első fölhevülesükben || (p) megölték a követeket, vagy így: (s) Ezek || («9 ) első fölhevülesükben (p2 ) megölték a követeket. De közelebbről vizsgálva a beszédet, azt tapasztaljuk, hogy a középső tag vagy az alsó, vagy a fölső taghoz szokott szorosabban illeszkedni. Ezt a mondatot: A hasonlattal élő képviselő derültséget szokott kelteni senki se tagolná így: A hasonlattal elő || képviselő | derültséget szokott kelteni. Mindenki jól érzi, hogy a hasonlattal élő és a képviselő közt szorosabb a kapcsolat, mint a képviselő és a derültséget szokott kelteni, vagy a hasonlattal élő és a derültséget szokott kelteni közt. Még ezt a mondatot is: A képviselő, a hasonlattal élő, derültséget szokott kelteni aligha tagolná valaki így: A képviselő || a hasonlattal élő j derültséget szokott kelteni. De ezt a mondatot: A képviselő úr, e hasonlattal élvén, derültséget keltett egyikünk talán még így tagolná: A képviselő úr | e hasonlattal élvén |j derültséget keltett (= A képviselő úr la ki e hasonlattal élt] | derültséget keltett), másikunk így: A képviselő úr || e hasonlattal élvén | derültséget keltett. Annyi bizonyos, hogy egyikünk sem vethetné szemére a másiknak, hogy hibásan bontotta két főtagra a mondatot. Ellenben ezt a mondatot : A képviselő úr e hasonlattal derültséget keltett már aligha tagolná valaki így: (s2 ) A képviselő úr | (p2 ) e hasonlattal || (p) derültséget keltett. Éhez hasonló pedig KARDOS ALBERTnek ez a tagolása: (s2 ) Ezek | (p2 ) első fölhevülesükben || (p) megölték a követeket. Igaz, hogy ebben a változatában: Ezek, első fölhevülesükben lévén, megölték a követeket talán így is tagolhatnék a mondatot, de abban a változatában a szokás ezt a tagolást szentesítette: (s)
