Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
MONDATTANI EGYENLETEK. 379 matikainak nevezzük azt a más állítmányt), akkor himezós-hámozás nélkül szólva nagy oktalanság így beszélni: ennek a mondatnak : A kutya fehér állítmányból és kiegészítőből áll az állítmányi főtagja. Mert ha p annyi mint xv, akkor nem lehet egyszersmind annyi is mint xv-\-n. Hogy kerül ez ázna grammatikusok egyenletébe (s mint kakuktojás a logikusok egyenletébe is)? Úgy hogy ehhez hasonló módon tagolják a mondatot: A koponya (a fej csontváza) két részre osztható : a g y i részre és a r c z i részre. A koponyát alkotó egyes csontokat a koponya tagjainak nevezzük. Huszonkét koponyatag van, u. m. 1. agy, 2. arcz (főrészek, ezek a tőkoponya tagjai), 3. nyakszirtcsont, 4. homlokcsont... 10. járomcsont . . . 22. állkapocs (mellékrészek, a bővített koponya tagjai). Nevetséges tagolás, de mutató nomine de te, grammatice, fabula narratur: «Az egyszerű mondat két részre osztható: alanyi részre és állítmányi részre. Pl. A dúsgazdag ember j kövér ökröt hizlal. Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája (így). A mondatot alkotó egyes szókat a mondat tagjainak nevezzük. Hat mondattag van, ú. m. 1. alany, 2. állítmány (főrészek, ezek a tőmondat tagjai). 3. állítmánykiegészítő, 4. tárgy, 5. határozó, 6. jelző (mellékrészek, a bővített mondat tagjai)» (M.AKLÁEY PAP MIKLÓS, Rendszeres magyar nyelvtan 111. és 112.) Az n tehát azt jelenti a grammatikusok egyenletében, hogy a grammatikusoknak nincs tiszta fogalmuk fölsőbb és alsóbb rendű tagokról. Ok valami protestáns konventfélét látnak a mondatban. Az ilyen gyülekezetnek is két főtagja van: az egyházi és a világi elnök, s több-kevesebb altagja: papok, káplánok stb. az egyházi részről, kurátorok, presbyterek stb. a világi részről. A grammatikusok szerint azonrendű szók gyülekezete a mondat. «A mondatot alkotó egyes szókat a mondat tagjainak nevezzük», mondja MAKLÁTÍY PAP MIKLÓS ad normám: A konventet alkotó egyes férfiakat a konvent tagjainak nevezzük. A grammatikusok szerint p tulajdonkép se nem xv, se nem {xc^-ri), hanem csak ü'(ge). Ez az i hol a u-nek felel meg, mint ebben : A kutya | itt van, hol xv-nek, mint ebben: A kutya ; ugat. De xc nek csak addig, a míg az x egyszerű tényező. Ha az x több. tényezőnek, pl. y-nak és 0-nek szorzata, mint ebben: A kutya | sokat ugat, akkor az i már zv. A grammatikusok állitmánya tehát olyan «egyes szó», melyet másképen igének is hívnak, azaz a grammatikusok állitmánya csak annyiban egyik főtagja a mondatnak, a mennyiben «a szók fejedelmet) a mondatnak egyik felén. A mondatnak ez a fele állítmánynak nevezett igéből s ennek több-kevesebb kísérőjéből, kiegészítőjéből áll, azaz a következő mondatokban:
