Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

MONDATTANI EGYENLETEK. 377 •8- 7j vi o, s t X Y] X ú •9- s i a a v. (És lön némely napon, mikor tanítana, és ott ülnének a Phariseusok, és a Törvénynek Doktorai, kik jöttek vala Galileának minden faluiból. Luk. 5, 17. KÁROLI szerint.) rH

v fáp ^ é X w v s£ fotavoö ISeív aoTÓv e h. í d- s X s. (Mert sok időtől fogva kívánja vala őt látni. Luk. 23, 8.) OoSév á£tov $avá-TOO sativ 7CS7cpaY{jiévov aöu]) e h. rc sir p a % z a i. (Semmi halálra méltó nem esett rajta. Luk. 23, 15. KÁLDI szerint.) 'Arcö zob vöv Ss lotai 6 oiö? TOÖ ávfrpoMioo xa^iíjusvo; ix Ss^iwv TTJ? Suvá{A£(ú<; -coö •ö-soO e h. xa^^ostai. (Ez időtől fogva az embernek Fia ül az Isten hatalmának jobbja felől. Luk. 22, 69. KÁROLI szerint.) Hasonló példák az összes ú. n. összetett igeidők: jactus sum, facturus sum; ich bin gekommen, ich habé gehört, ich werde sehen; látok vala (régebben látok valék), látni fogok. Van dolguk tehát a grammatikusoknak efféle mondatokkal is: A kutya | ugató (van). Minthogy pedig ez a mondat kétségkívül egyenlő ezzel: A kutya | ugat, bizonyos, hogy a kik az elsőben csupán a van-t, a másodikban az ugat-ot nevezik nyelvtani állítmánynak, egyszer csupán a v tényezőt, másszor az x és v tényezők szorzatát, az xv-t nevezik állítmánynak. Igaz, hogy akár a v-t, akár t nevezik állítmánynak, az igét nevezik annak. Mert az ich bin is ige, az ich bin gekommen is ige. De az nem igaz, hogy mindig az igét nevezik állítmánynak. KERN-t és egy-két követőjét kivéve, a grammatikusok 99°/o-a az efféle mondatban : der Hund | ist weiss, nem nevezi állítmánynak sem a v-t, sem az xv-t, hanem csupán az x-et (a weiss szót). Ez pedig, kivéve talán a régi magyarjáról valék, jártam valék alakokat, sohasem ige, hanem mindig névszó, azért névszói állítmánynak is nevezik. Nálunk tudtommal KALMÁR ELEK az egyetlen grammatikus, a ki nem él a névszói állítmány műszóval. Szerinte «lehet a főnév kiegészítő is, főkép a vagyok, leszek, maradok igék mellett. A van és vannak szókat többnyire kihagyjuk s akkor egyedül a kiegészítő pótolja az állítmányti). (Isk. m. nyelvt. 17.) Azaz ebben: A kutya | állat tulajdonképen a van az állítmány, az állat csak «pótolja az állítmányt». NAGY LÁSZLÓ - KOMÁROMY LAJOS szerint épen ellenkezőleg a van pótolja az állítmányt: «Alkalmilag felemlítheti a tanító, hogy a vagyok ige gyakran az állítmány kipótlására szolgál a mondatban, t. i., akkor, ha a mondat állítmánya névszó, pl. Én tanuló vagyok. Én alany, tanuló állítmány, vagyok az állítmány kipótlója». (Nyr. 23:493.) Még BALOGH PÉTER is, a ki 1888-ban KERN nyomán azt hirdette, hogy ^állítmány semmi más nem lehet a mondatban, csak ige» (Nyr. 17 : 352.), 1899-ben megjelent Magyar Nyelvtanában megengedi, hogy «néha főnév, melléknév vagy más névszó az állítmány». (5.)