Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Értesítő - Irodalom - 273
SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 371 (velenezésen: San Felise, Cronaca Ven. II. 143, genovai ol. Féltse, dalmát horv. Felic, JIEECEK, Die Rom. I. 2, 35.), s számtalan velenczei és dalmát embert hívtak Félix = Felise-nek. Nálunk azonban nincs Félix nevű ember a XI.. XII. században. Frozsia, v. ö. Eufrozsina. Fülöp : V. s. Gerardi 11. § : Philippus (pannonhalmi barát, a ki a legenda 12. §.-a szerint tudott magyarul; ugyanő lesz az a Philippus, a kit a legenda 21. §.-a «abbas chanadiensis»-nek nevez); KÉZAI, De nob. aduenis : «miles Gotfridus... de Mesnensi regioné, a quo egreditur generáció Philippi»; 1181: PhiUpus (pécsi hospes) | Marg. Leg. 100, 121, 122, 123, 125, 126, 230: Eztergomy fylep érsek I zenth phylop, philop, fwlop (Apóst. mélt. 36, 54. Filipp Erdy-k. I. 414.); v. ö. Oki. szót., a hol Pdip alak is van; — lat. Philippus, ol. Filippo, vei. ol. Felippo (elterjedt név a XIII., XIV. században, BERTANZA e LAZZARINI, 11 diai. venez. 69, ugyanekkor Dalmácziában, JIRECEK. Die Eom. I. 2, 51.), genovai ol. Feipu ; szlov. Filip (Zobr. szlov. 79.), horv. Filip, Pilip (1450-ben, SURM. Acta croat.), cseh Filip stb. — V. ö. a szláv nevek közt Fila, Fi lese. Gábor: 1152,1157: Gábriel comes, 1157—58: per Gábrielem comitem, 1162: Gábrielé comite; Kön. Tör. Szál.: Gabri(el), zent gabriel archangal (Apóst. mélt. 61. és v. ö. Oki. szót.); lat. — Gábriel vei. ol. Gabriel (mint név előfordul Velenczében, v. ö. ser Gabriel, 1314. évi okmány, BERTANZA e LAZZARINI: II diai. venez. 54. 1.), szlov. Gábriel, horv. Gabriel, cs. Gabriel, Gabrus. A görög-keleti szlávoknál a szó Gavril, Gavriil (> gör. Ta^pvqk), tehát u-vel van, míg a róm. katholikusoknál 6-vel. A róm.-kath. szlávságban a szó beczéző alakja Gabro, Gabre (v. ö. JIRECEK, Die Rom. I. 71, 2. rész 37.). Gál: 1177: Gallus (comes albensis ultrasiluanus); magyarul Gálos és Gál (Oki. szót.); — lat. Gallus, ol. Gullu, szlov. Gal (lajbachi Letopis 1891 : 130), cs. Havel (igen elterjedt keresztnév, ÉRBEN, Regesta). Az írbarát Gallus neve Dalmácziában is el volt terjedve (JIRECEK, Die Rom. I. 2, 37.), Velenczében San Gallo kápolna volt (v. ö. ERSCH és GRUBER : Grado alatt). Galambod: 1181: Golombud (veszprémi előkelő úr); —e szó talán a magy. Galamb és az ol. Colomba, gen. ol. Cumba személynév együttes hatásának köszöni eredetét; gólqbh nevű em-24*