Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Értesítő - Irodalom - 273

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 369 Isabeta (v. ö. BERTANZA e LAZZARINI, II diai. venez. 29, 37. 1.: 1309-ben: Ysabeia mia muier, 1311-ben: dona Ysabeta), gen. ol. Lisa, Lisetta. Lisin, Betta. Lisabetta (OLIVIERI szót.), isztr. ven. lad. léahiéta (IVE 48. 1.), staj. ném. Elspeta (ZAHN, Urk.-b.); cseh Elíbéta, AUbeta (Ela, Elska, Etika, GEBAUER, Slov. staroc.), t. AUbeta, lengy. EUbieta (Arch. f. sl. Phil. V. 113.). osztr. szlov. Lizbeta, Elizabeta, Elspeta, Ospeta (Kres I. 174, Letopis 1887 :218, oklevelekben Karinthiában: Ellisa, Elsbeta, Ellis JAKSCH, Urk.-b.), kaj- és ca-horv. Eliz'abeta, Elía (SURMIN, Ácta croat. 227. 1.), JaUabet, Alíabet, JaUa, Jalsabeta (Letopis 1887: 210, Lajbach; 1823-i varazsdi kalend.); hazai szlov. Oáébet (Staris. 34.) magyar eredetű lesz. — Ez összeállításból az derül ki, hogy z-s, s-es alakok vannak a lengyelben, cseh-tótban, szlovénben, kaj- és ca-horvátban, azaz a róm. kath. szlávoknál. A gör. kel. szlávságnál Eliszavet, Jeliszavet a név (óbolg., bolg., szerb, or.: B/\HcaueTk; Eliszáva, Eliszavéta, Liszavéta, Féta. bolgár Sbornik XV. 195, 196, 199.). A nev elterjedésére megjegyzem, hogy a XI., XII. században sok Erzsébet van a cseheknél, németeknél; Dalmácziában (v. ö. JIRE CBK, Die Eom. I. 2, 35.) és Velenczében azonban egy sincs. Etheius: 1111-izobori al. lev.: Etheius socius eius; u. o. Etheio ;

— eredetét nem tudom (v. ö. HPK. 462. 1. jegyzet). Eiifrozsina ; Marg. Leg. 213 : soror frosia ; —lat. Euphrosyue, gör. Eü<ppoaóv/]. A név megvan a cseh emlékekben is (v. ö. ÉRBEN, Eegesta), míg Dalmácziában vagy Velenczében nincs meg. A rövidülésre v. ö. Femia = Euphemia (JIRECEK Die Eom. I. 2,36.). Emebius, v. ö. özstéb, Eusidinus: 1134: Euzidinus comes de íaunic; 1157—58: post obitum Euj'idini fratris mei; — nem lehetetlen, hogy Eugeuius névből képzett szó, mely esetben ide való volna az 1171-i Euzen is (v. ö. ERDÉLYI, A bakonybéli apátság Árpád-kori oki. 38.). Eustachiu*: 1152: Evjtachius íilius Pecli; — lat. Eustachius Éva: Apóst. mélt. 38: adam f eua stb.; — lat. Eva. A róm kath. szlávságnál Éva (v. ö. GEBAUER, Staroc. slov.), míg a' gör.. kel.-ben I6K4, 6KK<\ és IBiira (MIKL. Lex. pal.),nyug. bolg. Évga, Évda (Sbornik XV. Í9b.). Eziehius : 1078—80 : Ezieiué (úrnak a neve Dunántúl); -rlat. Hesychius (naptárainkban Esitius-n&k is írva, KNAUZ,. Kortan). . . JMI: 1186 : Efaxi (bichariensis comes);, 1198 : EJav (pala-Nyelvtudornányi Közlemények. XXXIII. ^