Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Értesítő - Irodalom - 273

366 MELICH JÁNOS. ban (Oki. szót.); — lat. Dávid, ol. Dávidé, gen. ol. Davidde. Elterjedésére v. ö. JIKECJEK, Die Eom. I. 2, 32, EBBEN, Regesta. Velenczében ismeretlen mint keresztnév. Demeter: Zent Devmeter martyr. Zent Demeter (Marg. Leg. 126, 223, Érdy-k. II. 403; naptárainkban Demeter, KNAUZ, Kortan 162. 1.); lehetséges, hogy az Oki. szót. Demeh neve (lásd Demeter alatt) Dé'me-nek olvasandó, s akkor ide való az 1198. eredeti oki. dume (szolga: olv. Döme) neve is; — lat. Dimitrius (és Demetrius), cseh Dimitr, Demitr, Dmitr (ÉRBEN, Regesta, GEBAUEB, Staroo. slov.), szerb-horv. Dimitr, Dhmitr, beczéző alakja Dima (JIBECEK, Die Rom. I. 71, 2. rész 32, Rad LXXXII. 83, Zborn. 41.1. stb., Arkiv VIII. 273, SuEMranál Domitr 215. 1.), ny. bolg. Dmítr, Gmitr, Mitr (Sbornik XV. 194, 197.), or. Dmitrij. A név el volt terjedve mind a gör. keletieknél (v. ö. Száva-Szent Demeterről, JIBECEK, Christ. Elem. és Die Rom. I. 54.), mind pedig a róm. katholikusoknál (v. ö. EBBEN, Regesta, Velenczében már 803-ban van egy Dimitrius polgár, PEBTZ, M. G. SS. VII. 13, Rivoaltoban eccl. s. Dimitrii, u. o. XIV. index). Dénes: 1162 : Dionifio comite; 1171: Dionifio (abl.); 1177 : Dionifius comes baaciensis; 1181: Dionis Budrigiensis eubagio; 1186: Dionifij baaciensis comitis || dienus (Oki. szót.), Dienof (Winkler-k. naptári rész, naptárainkban Dyenes, Dienes KNAUZ, Kortan 163, 164; zenth dyenes doctor, Apóst. mélt. 1, 41.); —lat. Dionysius, gör. Aiovóaios, ol. Dionigi, Dijonisijo; szlov. Dionii, Donié (JANEZIC), horv. Dionis, Dijonié, Dijonií (horv. akad. szót.), Divis (FILIPOVIC szót.), cs. Divis, Dionyzi (GEBAUEB, Staroc. slov.). A gör. kel. egyházban Dionisij a név (Zbornik 5. 1.). A magyar szóban levő ie a lat. io helyén német sajátság (v. ö. ném. Dietrich stb., lásd részletesen Lénárd alatt). A magy. Dienes-ből Gyenes alak keletkezett, erre v. ö. diák : gyák, dió : gyó. Se Velenczében, se Dalmácziában a XI., XII. században Dionysius nevű emberek nem fordulnak elő, ellenben igen sok Dionysius van a cseheknél ez időben (ÉRBEN, Regesta). Dezső. A Mon. Strig. I. 49. l.-ja szerint «Desiderius, vulgo Dersy» volt 1067—75-ben az esztergomi érsek; nézetem szerint Dersy szláv név, s semmi köze a Dezsó-höz (v. ö. Ders a szláv nevek közt); a Dezső alakjára v. ö. lat. Desiderius, ol. Desiderio, gen. ol. Dexidéiu (x = &).