Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Értesítő - Irodalom - 273

358 MELICH JÁNOS. van kimutatva, a név csak a XIII. század után terjedt el (ÉRBEN, Begesta). Nálunk se tudok Antal nevű embert a XI—XII. századból (v. ö. Oki. szót.), csupán az 1177-i Kába oklevelében előforduló Ant (comes noui castri) nevét lehetne az Antonius : Antho, Anthoe, Antus (JIRECEK, Die Eom. I. 2, 23.) beczézŐ nevéből magyarázni. A magy. Antal forma lehet az Anton-ból dissimiláczióval keletkezett alak, s ez esetben eredetibb formája * Antol; ilyen Antol alak van a XV. századi horvát emlékekben (v. ö. SURM. Acta croat. 243. 1.: 1465-ből: Antol Ivcakov vnuk, Antol Levkusevié, Antol Hrastocak), a melyet azonban az Ant-ból -ole képzővel származott alaknak is felfoghatunk (v. ö. JIRECEK, Die Kom. I. 70: lat. -ulus, ol. -uglio, arbei -ole tárgyalását, Bartole). Ányos: 1055 : ad ecclesiam sancte Marié sanctique Aniani episcopi et confessoris... in loco Tichon; 1095: Monasterio sancti Aniani, u. o. sancti Aniani abbas; — lat. Anianus. JERNEJ szerint Ányos és Ángyán egy szó (Tört. IL 120.), hosszú m/-ból a magyarban válhatik -ngy-, v. ö. dinnye és dingye (MTsz.), s így egy Anianos: Annyanus-hő\ lehet Ángyán<•. A lat. i (e)-f- magánhangzó: vulg. kiejtésbeli j -j- magánhangzó lágyítja az előtte levő mássalhangzót (v. ö. Dorottya, Sebestyén, Mátyás, ostya, sekrestye stb.). Apalín: Marg. Leg. 21: zenth apalyn azzony, u. o. 30: zenth apalyn gőróg czazar leánya (v. ö. Apalína, naptári adatokat, KNAUZ, Kortan 142.); — lat. Apollónia. A lat. -ona végzet in-, ina-\á az Adria-menti horvátban lett (v. ö. Albona, ma Labin); a szó magyarázatánál tehát nem kell az Apollinaris hatására (vei. ol. Apónál) gondolni. Azok a szavak, a melyek a lat. bibliában b szókezdettel, vagy pedig bármilyen más hangtani helyzetben b hanggal bírnak, a görög szövegben p-t tüntetnek fel. A gör. kel. szláv bibliákban az ilyen gör. p = v-vel van; a mi szavaink itt is nem a gör. kel., hanem a róm. kath. szlávval egyeznek, a mennyiben b-vel vannak (v. ö. pl. Bethania, gör. Brj&avía, gör. kel. szláv Vitanija [BHTA-tiirk]; róm. kath. szláv Bethania, magy. Bethania stb.). Balázs: zent Balaas, Balas (Érdy-k. 212, KNAUZ, Kortan 148, Oki. szót., a hol Balázs mint keresztnév csak a XV. század utáni időből van közölve; v. ö. még magister Blasius, FEJÉRPATAKY, III. Béla kir. oki. 16.1., jegyzet; magyar eredetű nevek SURMIN, Acta croat. 292: Balas, u. o. 327 : pop Balaé, u. o. 328: pop Balas,