Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Értesítő - Irodalom - 273

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 353 Wernolt: 1137: Wernolt (comes), 1138: Vernolt; — ném. Wr erinolt (FÖRSTEMANN, Alth. Namenbuch I. 1270.). Wido: 1463: Widone pristaldo, 1166: Widone comite; 1171 : Eodem tempore comes capelle Vido. fráter Fulconis; 1171— 1392: Regioque sigillo sigillatum per Wydonem capelle magis­trum;— ném. Wido (FÖRSTEMANN, Alth. Namenbuch I. 1279.). A szó román nyelvi formája Guido. Willibaldus : 1181 (nem ered. oki.): Villibaldus presbiter; — ném. Willabald (Willibald, FÖRSTEMANN, Alth. Namenbuch 1.1304.). Willermus : 1111-i zobori alap. lev.: Willermus grammati^ cus; a ném. Willahalhi Willermus alakjai FÖRSTEMANN (Alth. Na­menbuch I. 1.311: Villerm, Willermus, Guillermus, Gillermus) összeállítása szerint csupán franczia forrásokban fordulnak elő. A V. s. Gerardi 4. §-a szerint a velenczei apát Gwillermus volt (ve­lenczei okiratokban Viligemo, Uiligelmo, Uielmo, Vilielmus alako­kat találtam, BERTANZA e LAZZARINI, II diai. veneziano 18, 77. !,); a román nyelvekben általában a g kezdetű alak járatos (v. ö. JIRE­OEK, Die Rom. I. 68, 2. rész 39: Guilielmus; KÉZAI, De nob. ad­uenis: Betse uero et Gregory similiter de Francia generáció oritur, ex cognacione Guilielmi dicti Cornes); ilyen romanizált alakú ne­vek előfordulnak a cseh (ÉRBEN, Regesta: Guilielmus) és a karin­thiai (v. ö. JAKSCH, Monumenta I: Guilielmus, Guilelmes) okleve­lekben is. A magyarban a névnek két formája van; Vilmos, a mely latinizált német eredetű és Gillyínos (v. ö. Marg. Leg. 64: moco­nyay guillinius-nak, u. o. 78: guiellinos hercheg, u. o. 202: guiel­lynos), a mely olasz közvetítés. V. ö. Memel. Wolferus: 1111-, 1113-i zobori alap. levelek: Vvolferus (egri püspök); 1157—58: Wolfer (comes; ez utóbbira v. ö. KÉZAI, De nobilibus aduenis: «Postea Wolfer cum Hedrico fratre suo introi­uit de Uiltonia»); — ném. Vulfkar (Wolfher, Wolfer, FÖRSTEMANN, Alth. Namenbuch I. 1350.). A Pannonh. Szt. Ben. r. tört. I. 808. lapján Valfer alak is előfordul. 14. §. Latin-görög eredetű, valamint a biblia útján elter­jedt nevek. Ábel: 1181 : Ábel cum filio; — lat. Ábel, gör. 'AfieX. A gör. kel. szláv fordításokban Avel% a szó, míg a latin kiejtésen alapuló róm. kath. szlávban Ábel. Nyelvtudományi Közlemények. XXXIÚ. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom