Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

80 MELICH JÁNOS. dításával (v. ö. VONDRÁK, Fris. pam. 62, SEEZNEVSKIJ, Svjedjenija i zamjetki, XXVI.). Van még legendákat, homiliákat tartalmazó két óbolgár nyelvemlék, a melyek szövegükben, de nem terjedelmükben egyeznek. E két emlékről, a Codex Suprasliensisröl és a Glag. Clozianusról részletesen szólok a nyelvemlékek felsorolásánál, a források közt. E fejtegetésekkel már most valószínűvé tettem azt a ma már mindinkább tért hódító nézetet, hogy CYRILL és METHOD kész fordításokkal jöttek hazánkba, a mely fordítások az óbolgár nyelvemlékek közt ma is meg vannak s hogy azok közt a szlávok közt, a hol ezt a szláv nyelvű térítést végezték, találtak keresztény szláv népeket. Hogy ez a CYRILL és METHOD-féle nyelv, a melyet én következetesen óbolgárnak nevezek, ott a néptől nem beszélt nyelv volt, kétségtelen. S ezen senki nem ütközhetik meg, ha tekintetbe veszi, hogy a magyarországi lutheránus tótoknál ma is cseh a prédikáczió s az ének nyelve, anélkül, hogy ez a megértésben valami zavart okozna. Vannak kifejezések, a melyeket a tót csakis a templomban használ, de közönséges beszédben vagy más (tót) hangalakban mondja, vagy más szót használ. Bah az «isten» neve az énekben, de boh a beszélgetésben, rka (cs. fka) a «mondta» az evangéliumban, de vravel stb. a közönséges beszédben. így egy templomi énekléskor tett megfigyelésem szerint az illetők a lidem, zemrelo, vitr, kdo, kazdému szavakat mondták, holott egymással való beszélgetésükben csakis a tudom, zomrelo, vetor, kto, kaiídimu szavakat használják. S hasonlót lehet állítani az egyházi szláv nyelvről az oroszoknál, bolgároknál, szerbeknél, horvátoknál; különösen ez utóbbiaknál tanulságos az egyházi szláv nyelv, mert ezek katholikusok s egyházi nyelvük alapja a CYRILL és METHOD-féle óbolgár. Más, de rokon nyelven tehát igen is hirdethető az Isten igéje. Hogy aztán hazánkban milyen volt a IX. századi szláv nyelv, arra azzal feleltem, hogy itt Pannóniában és Moráviában más, mint mai értelemben vett szlovén ós tót nyelv nem volt a népi beszélt nyelv. Csakhogy én a szlovénség lakóhelyeit nem a Dunával határoltam. Eészletesen erről egyébiránt a helyneveknél szólok. Ha tehát az óbolgár nyelvemlékek szókészletét összehasonlítom a magyar nyelv régi szláv jövevényszavaival abban a szellemben, a mint azt JAGIG (Zur Entst. II. 75, 76.) tette az óbolgár