Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

4 MUNKÁCSI BERNÁT. előbbvaló. Abban is eltér e két közlés, hogy míg amott a Földanya kezdettől fogva itt alant van s innen küldözgeti «lábbal alkotott lábas Kalm» követét az égbe tanácsért, itt «Joli-Tq,rém anyánk a két világ, két kworés közt hétszeres vasláncz függő várában ül» s innen csak a teremtés korának elérkeztével jut alá olykép, hogy Numi-Tqrem várának egész függő vasián -czait ketté szeli s húgát az emberkorabeli világ megalkotására leküldi (I : 128.). A Földanyával egybefüggő további események közt az előbbi forrás a föld kezdetbeli kicsiny területének fokozatos bővüléséről szól, mely végből t. i. «Lábas-Kaim» Numi-Tcirém atya tanácsára «ele ven kigyóostorral csapdossa meg három ízben Kérges-FÖld anyát» (I : 103.), a másik forrás pedig a nap és hold megteremtéseben, valamint a forgó föld megállításában említi közreműködését, a mennyiben ezeket az Egatya Joli-Tqrémnak «Fönn-menő-szárayas-Kalm» követtel üzent kérésére eszközli (I : 128—9.). Megegyezik mind a két forrás ama mithikus eszme kiemelésében, hogy az ember teremtésének müvében a Földanyáé volt a kezdő és véglegesen megoldó szerep: ő akarta az embert a földön, ő adott számára életet s ő gondol ko dott lét fentartásamódjairól. «Megalakulni ím megalakultunk >> - izeni az Egatyának a déli teremtési énekben (I : 101—2.) — «de étellel táplálkozó ember nélkül megélni nem birok». «Numi-Tq,rém bátyácska» •— szól Joli-Tqrém a másik változatban (I : 129.) •— «az emberlakó kérges földet megteremtetted, világossá tetted: de hát az embert hogyan kell megteremteni?!) Amott az Égatya a szélesbedő földecskére hivatkozik, t. i. «Kami-Naj anya onnan fog teremtődni, egy méhből való hét magzatot ő fogszülni» (I : 103.); itt pedig azt üzeni, hogy hét emberalakot fog alábocsátani, ő maga, vagjús Joli-Tarém, viszont lelket adjon nekik, mert n Kworés atyánk ő részére rendelte a lélek adását, 'Sis anyánk ő részére rendelte az életkor adását» (Kworés asüumé Mii taw láuwés, 'Sis sánüwné wqtél taw lauicésn I : 129, 131.). A föld keblén élünk, belőle fakad a tápláló növény, a termékenység látható jele : méltán foghatja tehát föl anyának ugyanaz a mythikus gondolkodás, mely az esőjével és világosságával megtermékenyítő égben az élők atyj át ismeri föl. Az a mód, melylyel Joli-Tarém az életrekeltés czéljából hozzávitt agyagemberekbe lelket ad, a szülés előképe.