Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

4S MELICH JÁNOS. pisma II. 56.). — Ez adatokból meg az tűnik ki, hogy ha a magyarban szerencsés van egy-egy helyen, annak az óbolgár nyelvemlékekben c n "k T H, II o c n 'k T H s esetleg c n *fc in k H Tk a megfelelője (v. ö. még ckii/Ai|ia Euch. sin. 174.). E hosszú kitéréssel már most bebizonyítottam, hogy az óbolg. s%resta jelentése nem «szerencse» volt, hanem az, a mi mais: «talá]kozás» (v. ö. DUVERNOIS szót.), s hogy a «szerencsé»-nek az óbolgárban egészen más neve volt. De ügyet kell vetnünk arra is, hogy a szerencsé-i csakis a szlovén-horvát szerb hívja hasonló hangalakú szóval (sreca, sreca, srica Mon. IV. stat. pol.), ellenben a többi szlávság a «glück, fortuna»-ra ma is egészen más szót használ (v. ö. bolg. ces jglück" CANKOF, cesth: DUVERNOIS, középbolg. cestit'h és rhzkb: fortuna, LAVROV : Obzor, priloz. 149; or. cnacTie, kisor. macxe, lengy. szczescie, cseh stéstí, t. st'astiej. — Az összes bizonyítékok tehát a mellett szólnak, hogy a m. szerencse nem óbolgár, hanem szlovén eredetű szó. A szerencse szó példáján azt akartam bebizonyítani, hogy nézetem szerint a kutatók a magyar nyelv szláv jövevényeinek kérdését nem vizsgálták a történeti fejlődés szempontjából; nem vetettek ügyet arra, hogy az óbolgár nyelvemlékeknek milyen a szókészlete, s milyen történeti fejlődésen ment e szókészlet keresztül az egyházi szláv nyelvemlékekben. Ha a kutatók egy szót bármilyen szerkesztésű és korú egyházi szláv nyelvemlékben megtaláltak, egyszerűen ráfogták, hogy így volt vagy így lehetett, így kellett lennie CYRILL és METHOD nyelvében, az óbolgár nyelvben. Ha meg egy-egy kifejezést, a mely szláv eredetű, csak a magyarban találtak meg, elhitették magukkal, hogy nyelvünk volt olyan szerencsés, hogy a CYRILL és METHOD-féle nyelv egy-egy szavát megőrizte. Nagyon sok példát idézhetnék ez eljárásra már itt is, a bevezetésben, megelégszem azonban egy példával is. A m. szövétnek, egy szláv nyelvi svétnik (régibb *svéthniki>, v. ö. ASBÖTH, NyK. XXX. 219.) átvétele. Ha azonban valaki azt hiszi, hogy ez a szó az óbolgár nyelvből való, nagyot csalódik. Az óbolgár nyelvemlékekben nagyon gyakran kerül elő ez a szó (v. ö. Cod. Zogr. Máté V. 15; VI. 22; XXV. 1, 3, 4, 7, 8; Márk IV. 21 ; Luk. VIII. 16; XI. 33, 34, 36; XII. 35; XV. 8; Ján. V. 35; Psalt. sin. XVII. zsoltár 28; CXVIII. 105, CXXXL 17; Psalt. Sluck CXVIII. 105; Glagolita Clozftv, index alapján 4-szer, Cod. Supr. 60, 272), de soha más