Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - IV. 399

448 MELICH JÁNOS. Magy. földr. III. 87.). A példák azt mutatják, hogy aur + vocalis előtt o-nak hangzik néhány szerb-horvát szóban. Az ellenkező irányú fejlődésre is van példánk; a szlov. «onuca» sok helyen vnúca, vnűca (v. ö. RAD XLIII. 25.), ugyanígy a hazai kisor.-ban optiuKH = vrisky, OŐI>HCKÍITH = vbyskati (v. ö. VRABÉLJ : Ugror. spivan. I. 55, 69.). Azt hiszem, ide tartozik az Ulászló: F/adislav esete is; a m. olasz-heli o tehát szláv nyelvjárási sajátság, s nem úgy magyarázandó, mint MIKU Slav. Elem. ez. mtivél)en (8.1.) tette; a bolgárban ez a sajátság nincs meg (v. ö. CANK., Gram. 7; Cod. Supr. 255: 0\f<M'h. == gör. OüáX^c;, Valens, 227 : OyHKTop', 0\fAAtpira ugyanilyen lesz, LESKIEN Altb. gr. és Lex. pal.-ban hiányzik). Az oláh szó egyesszámi alakból való, s azt hiszem, hogy eredetibb alakja vuldh (első a ejtéskönnyítő rlah-hól) volt, a mint a moldvai csángók ma is mondják (v. ö. MTsz); ebből a valáh-hól lett az olasz hatása alatt oláh. Az oláh szóban levő hosszúságot azonban nem tudom megmagyarázni. A szó jelentése alapján csakis szerb-horv.-bolgár eredetű lehet, ámde a bolgár nyelv nem ismer quantitásbeli külömbségeket, a szerb-horvátban meg rövid az a. A megnyújtásból nem azt következtetem, hogy a bolgár a az átadáskor még hosszú volt, hanem a nyújtásnak a magyarban kellett megtörténnie. Útját-módját azonban nem tudom. MELICH JÁNOS.