Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - IV. 399

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 405 ríincs meg a g'irlica, gr'hlica szó «gerlice» jelentésben, itt & gr'hlica =fc;

torokbetegség, míg ellenben a

gerlice = trhthrh, g^rgorica stb. (lásd feljebb). Nem az a kérdés tehát, lehetséges-e egy bolg. g'hrlica, grhlica alak, mert hisz ilyet akár a EYLEC-féle gx*rlicka-hó\ is ki lehet következtetni, de a tényt kell vennünk, s ez az, hogy itt nem hívják a gerlicé-t ghrlica-nsik. A magyar szó eredeténél már most mint átadót ki kell zárnunk hangtani okokból az oroszt, a lengyelt, s a cseh-tótot. A szó csakis horvát-szlovén eredetű lehet. Ha tekintetbe veszszük, hogy a m. gé'rlicé-nek gerle (v. ö. MTsz. gille, gelle) mellékalakja is van, s hogy a gr'hlica-nak csakis a szlovénben van grla mellékalakja (v. ö. MIKL. Slav., Elem., PLETERSNIK), még inkább megbizonyosodunk, hogy a mi yerlé-nk, gerlice'-nk szlovén eredetű szó. Támogat e hitünkben a szó hangalakja is. A m. gerlice, gerlebeli e ejtéskön^ítő hang, s arra mutat, hogy a szláv átadó nyelvében r sonáns volt, tehát grlica a szó (v. ö. Münch.k. Luk. II. 24: goiiice, Jord. k.: IV. Móz. VI. 10 : ghyrlyceet). Készletesen a hangtani részben fogok beszámolni az óbolg. consonans + r% + consonans hangtani megfeleléseiről és történeti fejlődéséről; itt csak azt emelem ki, hogy egy *gr-hlica-\>ö\ (alapalak *gT>rlica, v. ö. or.