Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

356 KALMÁR ELEK. valaki elől egészen egyenlő jelentésűek; az orvosság jó valami ellen és jó valamitől; a latinban oro a te és: posco te aliquid; így a francziában és angolban is; mind e nyelvekben és a németben is nemcsak a commodum jár dativussal, hanem az incommodum is: do tibi: adimo tibi, ich gebe dir: ich nehme dir weg, je vous donne: je vous prends; de az elvételt jelentő igék melletti dativus a germánban nem őseredeti, mondja DELBRÜCK (I. 282.). A viszonzó társhatározóban nem választotta külön a nyelvtan a gondolati főnevet a tárgyszerűtől, mindeniket meghagyta társhatározónak: birkózik az ellenséggel, a hideggel, széllel, nagy lelke fellázadt dühével. E határozó ragjai főkép a -vei, -tői, -hoz, -nek, névutója iránt, részére, számára, ellen, de vannak má& alakjai is: közös, egyenlő, felér, küzd valakivel; alatta áll, fölötte áll valakinek; valaki előtt van, lebeg, áll, kedves; hizelkedik, forgolódik, ólálkodik valaki körül; versengenek, egyetértenek egymás között; eltér, visszatart, titkol valakitől; tiszta, szűz valamitől; elűz valaki elől; elpártol valaki mellől; elvet, kiírt valamik közül; tesz, ad, kapcsol valamihez; törvény-, biró elé hurczol; ad még, keres valami mellé; elegyít valami közé; használ, jut valakinek, valaki részére, valaki számára; jó valaki iránt. A viszonzás módja, azaz foka, mint már láttuk is, különböző ; néha teljesen hasonlóval viszonoz a tárgy: harczol valaki ellen, ismerős valakivel; néha csak megfelelő cselekvéssel viszonoz: parancsol valakinek: ez engedelmeskedik, ismeretes vagyok valaki előtt: de én talán nem ismerem őt, ilyenkor ez a viszonosság igen csekély ellen-cselekvéssel jár, mint ezekben is: csatlakozom valakihez, elpártolok valakitől: az illetők semmit sem tesznek a dologban, csak az egyik részesedik valamiben, a másik megfosztódik valamitől. Ezek majdnem átmenetül szolgálnak ama társakhoz, melyek csak viszonos, kiegészítő szenvedésben vannak, csak szenvedik az alany cselekvését: foglalkozom valakivel, törődöm valakivel: ő ezt tűri, sem okot nem szolgáltatott rá, sem ellen nem áll, se nem engedelmeskedik benne, teljesen szenvedőleges a dologban. De ha valakivel gondolok, ez nyelvtanilag ugyanolyan, mint: valakire gondolok, csak stilisztikai különbség van a kettő között, nyelvtanilag mind a két határozó szenvedő társ. Következésképen szenvedő társ van minden hasonló kifejezésben : gondolkodik valamin, fő a feje valamin; verseng, vitatkozik valamin, valami felett; megnyugszik valamin, borzadoz valamin; hisz, bízik valamiben; adós, tartozik valamivel. Kell-e ezeknek jobb magyarázat, mint hogy ezek a cselekvésen (és alanyon) kívül eső dolgok, tétlen, szenvedő tárgyak. Hogy ezek a határozók rokonságban vannak a tárgygyal, ezt minden külföldi nyelvtan bizonyítja, mely ezeket egészen egyesíti a tárgygyal, nálunk BALOGH fejtegette, de ő a társhatározói