Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 35 Ez istenségnek hivatása az idéző igék szerint első sorban az élet és egészség megmentése. «Hajdan» — így imádkoznak hívei— «a kórnak száját, a betegségnek száját befogtad: most szintén fogd be a kór száját, a betegség száját! Hajdan az abroncskarika módjára forgó kerek ég hét tájéka terjedelmében hallatszott a híred : most a kórtól meghagyott, betegségtől lesorvadt három réczéd (= embered) könyörög hozzád. Szerezz menekvést a kórtól! Leánynak, fiúnak való egyenletes utat találj számára! Leány kezét, fiú kezét fájóvá ne tedd! Leányodat a kórnak, fiadat a betegségnek ne add oda!» (II : 382—4.). «Kéz-lehulló dombos földet* — így szól a másik könyörgés — «láb-bicsakló gödrös földet óh bár ne találnék; leánynak, fiúnak járni való egyenletes utat egyengetnék bár egyenletessé!)) (II: 386.). AEEGULY-féle idéző ige az áldozat mellett ezeket emlegeti: «A tüzét növesztő tüzes vidékről ( — az alvilágból) kór, betegség kerekedett föl. Hajdan amikor kór, betegség kerekedett föl, az itt keresztül nem hatolt; jó úri asszony, jó úri ember a vesszejét növesztő vesszős (áldozati) tért, jeles fövénypartotoknak vesszejét (kiirtva) simára egyengették; füvét növesztő füves fövénypartotoknak füvét (kiirtva) simára egyengették)) (— nektek áldozati tért készítettek II. 392—3.). Mikor újév táján a felsőlozvai vogulok adójuk lefizetésére az éjszaki Szoszva forrásvidékére, Jani'-paul'hdj utaznak, a Lozva jegén ételáldozat mellett a következő szavakkal búcsúznak el a «Víz-szentjétől» s népétől: «Jeges muszkám, üstökös muszkám közé megyünk ím mi: muszka vétségbe, vogul vétségbe bár ne esnénk (= senkivel össze ne tűzzünk) ! A ti hátatok, a ti melletek erejénél fogva nő között, férfi között botránkoztató nőt, botránkoztató férfit bár ne találnánk! Bár ép kézzel, ép lábbal utazhatnánk! Ezen istennőcskét, istenkét tisztelő falu végébe ép kézzel, ép lábbal térhetnénk bár vissza!» (II: 388-9.). A Jelpiy-ja torkolatának tiszteletéről s az evvel kapcsolatos szokásokról KUZNECZOV és FEDOEOV tudósításai nyomán már fentebb szólottunk. A Vit-jelpip-nek bemutatott áldozatokat az idéző igék említik. «Kórtól meghagyott három réczéd (= embered)» — mondja az egyik — anyusztszőrrel vigasságos könyörgéssel könyörög hozzád ; patás állat, szarvas állat véráldozatával állnak előtted» (no/s-pun üliij pojkél pojkauén; toyyiy uj, ántiy uj jirél luXwásén II : 383), mi annyit jelent, hogy a hívek imádságuk kíséretében az 3*