Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

318 MELICH JÁNOS. fejlődési fokozataiban figyeljük meg. E fejlődésnek négy fokozata van. Az első, midőn a két testvér Konstantinápolyban görögből bolgárra fordít. Ebből a szakaszból nincsen nyelvemlékünk. A fejlődésnek második szakasza, midőn e kész fordításokat hazánkba hozzák s itt latinból és németből fordított részekkel megszerzik. Ennek a korszaknak sincs egykorú nyelvemléke. Mindazonáltal a ma óbolgár néven ismert emlékek ennek a kornak őrizték meg a nyelvét, még pedig X—XI. századi másolatokban. E nyelvemlékek szókészletéből, szövegéből kell a szláv nyelvtudománynak kihüvelyeznie, milyen lehetett az első fordítás szókészlete s mennyivel gazdagodott hazánkban. A szláv nyelvtudománynak, a mint azt első sorban JAGIC hangsúlyozta, elsőrendű feladata, hogy az óbolgár nyelv szókészletében a fokozatos történeti fejlődést kimutassa. A harmadik fejlődési fokozat, mikor CYRILL és MBTHOD tanítványai kivonulnak hazánkból s működésüket átteszik Bulgáriába és Maczedóniába. Bulgáriában úgy látszik, a nyelvemlékek szövege ujabb szerkesztésen megy át, a mint az orosz nyelvterületen másolt Savina kniga ós a Cod. Supraslie?isis szentírási idézeteiből kitetszik (VONDBÁK, OBLAK). E szerkesztés azonban nem oly nagy, hogy a hazánkban nem bolgár szavakkal meggazdagodott keresztény terminológia valami nagy változáson menne át. Itt Bulgáriában kifejlődik a cyrill-betűs írás, s ezzel az írással vonul be az egyházi szláv nyelv az oroszokhoz. S ezzel az óbolgár nyelv elérte fejlődése negyedik szakaszát. Egyházi szláv nyelv néven folytatja életét az oroszoknál, bolgároknál, szerbeknél és az Adria-tengerparti róm. katholikus horvátoknál egész napjainkig. A horvátoknál az egyházi szláv nyelv több-kevesebb megszakítással 924 óta van használatban, mégpedig az eredeti glagolita írással, a mi azt bizonyítja, hogy ide közvetlen CYBILL és METHOD halála után került e nyelv. A fejlődésnek e negyedik fokozatában az egyes nyelvemlékekben fellépnek a helyi hátterű: orosz, középbolgár, szerb, horvát hang-és alaktani, valamint szókészletbeli sajátságok. Innen kezdve beszélünk az egyházi szláv nyelv orosz, középbolgár, szerb, horvát szerkesztéséről. Eddig se állíthattuk, ha a ma meglevő óbolgár nyelvemlékekben egy-egy szót vizsgáltunk, hogy az mindig bolgár nyelvjárási szó is, ezentúl azonban még óvatosabbnak kell lennünk. Ha egy-egy szó csakis horvát szerkesztésű glagolita emlékekben fordul elő, nem állítható, hogy úgy volt a szó a CYRILL és METHOD-