Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

310 MELICH JÁNOS. s) Horvát szerkesztésű nyelvemlékek. Tanulmányomban a legfontosabb szerep a horvát nyelvemlé­kek szókincsének jut. Azért részletesebben kell szólanom a horvát­dalmát-tengerparti nyelvemlékekről és szláv nyelvű istentiszteletről. A horvát-dalmát-tengerpart csa-nyelvű horvát lakossága mindig róm. katholikus volt. De épp ezen a területen tudjuk ki­mutatni, hogy a pannóniai, CYRILL és METHOD-féle irodalom ha­tása alatt (Areh. XV. 348.) igen korán kifejlődött a szláv nyelvű istentisztelet s meggyökerezett a glagolita írás. Magában a glagolita írásban is megtalálta a tudomány az átmeneti fokokat. Először a horvát-dalmát tengerpartra a gömbölyű, CYRiLL-féle glagolita ke­rült. Ez később a horvát szögletes glagolita írássá fejlődött. A göm­bölyű és a szögletes glagolita írás közt az átmenetet megtalálta a tudomány a Bécsi levelekben, s néhány kőfeliraton, a melyeket a horvát szigeteken találtak. A szláv nyelvű istentiszteletre is elég biztos nyom van. így 924-ben a spalatói zsinat ellenzi a METHOD-féle szláv istentiszteletet (JAGIC, Zur Entst. I. 16, 43.); 1059—60-ban, ugyancsak Spalatóban tartott zsinat megtiltja a szláv liturgi­kus nyelv használatát (JAGIC, Zur Entst. I. 56.). A szláv nyelvű liturgiát azonban nem tudták a zsinati határozatok a horvát­dalmát tengerpartról kiszorítani. Sok küzdés után IV. INCZE pápa 1248-ban a zenggi püspöknek, 1252-ben pedig a vegliai püspök­höz czímezve a castelmuschioi benczések kérésére megengedi, hogy «e zen túl is bántatlanul glagolita könyvekből végezhetik az istentiszteletet». «Ezek a körülmények — a mint ÁSBÓTH igen helyesen megjegyzi — kétségtelenné teszik, hogy a szláv isten­tisztelet vagy még CYRILL életében terjedt el a horvátokhoz, vagy nemsokára az ő, illetve bátyja halála után került oda» (M. Könyv­szemle, új foly. IV. 122.). — E horvát-dalmát területeken róm. kath. szláv nyelvű isteni tisztelet volt a X. század elejétől; ma pedig a zenggi, vegliai és a dalmát püspökségekben községről­községre van megállapítva, hol kell szláv, hol pedig latin nyelven végezni a szent misét. A mit azonban már itt is kiemelek, e terület akkor is, most is két-, illetve háromnyelvű volt: olasz, régi dal­mata (vegliai) és csa-nyelvű horvát. A nyelvemlékek közül a követ­kezőket használtam : 1. JAGIC V.: Glagolitica. Würdigung neuentdeckter Frag­.

Next

/
Oldalképek
Tartalom