Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Adalékok a magyar nyelv régi török és mongol elemeihez - 271

302 MUNKÁCSI BERNÁT. bötke, hötkö, bütyök, bütyök, bütykő (accus. bötkö-t, bögykö-t, bütyköt; hotke, botkés Moln. Alb., bothkyben ErsC, bötykő, bütkös PárizP.-Bod; hőtök Balaton-vid., hötkö Erdővidék, böcsök Somogy-m.) «nodus, geniculum, bulbus, tuber; knoten, knorren» (szölő-fa bötkője; hötkö, íz a jászáron; kákán bötyköt keresni), bőtök «az öregháló mindkét húzókötelének a hossza közepén kötött bog», böcsök «göb a fában» ; bötkös, bötkés, bötykös, bütykös «geniculatus, nodosus, bnlbosus; knotig, knorrig»; bötykös (Baranya-m.) «hasas, domború (pl. a lámpaüveg, toronytető); bauehig (z. b. ein lampenglas»; NySz., MTsz.). < Mongol hiteye, biteyi «tumeur, squirre, excroissance, glande» (aíejiBaKt, HapocTB, aceji'Bsa; KOVAL. 1137.). A szoros jelentésbeli azonosság mellett alakilag a magy. bötyök, bütyök viszonyát a mongol biteyi (bitegi) szóhoz olykép lehet fölfognunk, mint a bögyök, begyek szóét a mongol beteyi-hez (1. fentebb a begy szónál), mely két egybevetésnél tanulságos, hogy míg emitt az c-vel váltakozó o-nek e, amott az ?t-vel váltakozó ó'-nek i hangzó felel meg a mongol egyezésben (y. ö. magy. bötü, bétü, bütü = tör. bitik). Hogy amott a t (ty) hangzás ezen minőségében megmaradt, emitt pedig gy-ve változott, külömböző nyelvjárásokból való eredetben bírja legvalószínűbb okát. A bötke ejtés (mely a hötkö, bütykő változatoknak is alapja), úgy látszik, a bögyök: högyöke, högyöge (= mong. beteye) alakok viszonya szerint föltehető ép véghangzójú mása a hőtök, bötyök alaknak, vagyis végzetében a biteje (bitege) véghangzóját tükrözi; emellett benne a hangsúlytalan középső magánhangzó elisióját a hőtök, bötyök ragozott ós képzett alakjainak (hötkö t, bötykö-s, bötyk-e) analógiái hatásának tulajdoníthatjuk (v. ö. külömben e ponthoz a csagat. bötege «kropf» mellett igazolt bötke változatot; 1. fentebb a begy szónál). Végül a böcsök < bötyök nyilván újabb magyar nyelvtörténeti alakulat, a mint talán eme tájnyelvi mélyhangú változatokat is magyarázhathatjuk: bütykő, butyikő, butikó, huczkő «bütyök, bog, görcs, csomós, kidudorodás» (MTsz.). — A «bütyök» jelentésű buczkó szónak köznyelvialkalmazása a«homok-öwc^/caA;ra», vagyis«homokdombokra*, számbavéve hogy a somogymegyei (ifabütyök, göb» jelentésű böcsök mellett is van: böczök «a talaj kis emelkedése, domborulata" (Somogy-m.), azt a sejtelmet keltik, hogy a kirgiz betkej «abhang eines berges: anhöhe überhaupt» (CKJTOHBrophi, Koeoropi>, Booóme B03BbiineHH0CTb; KATARINSZKIJ) szintén az itt tárgyalt szókhoz tartozik s így a törökség terén is igazolva volna másuk. MUNKÁCSI BERNÁT.