Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Adalékok a magyar nyelv régi török és mongol elemeihez - 271

300 MUNKÁCSI BERNÁT. «tudós, okos»-féle értelme is, úgy mint ezt a mongol bügeci-vel azonos jelentésű képzőtlen büge «chaman, enchanteur» alapszónak kún bügü «weiser, prophet», ujgur bögü «kenner, wissender, weiser, gelehrter» másánál igazolva látjuk. bölény (bwien Schlágli Szój. 1634. sz., belyn Beszterczei Szój. 1050. sz., belén Heltai, böliny Molnár A., belénd Melius, bdind Páriz-Pápai) «bison, vison; auerochs» (NySz.), «bosellus» (Beszterczei Szój.) = «basellus» (belem Schlágli Szój. 1631. sz.), «centaurus» (bwien u. o. 1634. sz.). — bölöm-bika (belem, bika Beszterczei Szój. 1053. sz.; böm-bika Háromszék, bömbös-bika Zemplén-m.) «ardea stellaris; rohrdommel» (Comen.; «ókor avagy, bőlum bika onocratulus seu taurus» u. a., bömbölő bolom bika Zrínyi; NySz.). < Baskír bulan «elentier» (JIOCB; KATARINSZKIJ), bulan id. (orenburgi szót. 37.), csagataj bulan id. (BUDAGOV 1:289.), kojbal bu]an (CASTRÉN), pulan (KATANOV) id., altaji-tatár pulan id. (coxaTHÍi, JIOCL ; VERBICZKIJ) = volgai-tatár bolan «hirsch, rentier» (0JieHi>; OSZTROUMOV, Ucebn. 38.), csuvas: anatri pélan, pglan, virjal pulan id. — V. ö. mongol bnyu «hirsch» (ojieHb; SCHMIDT 110.), «chevreuil, cerf» (H3K)6pi> = «reh» ; KOVAL. 1160.), burjét buga, bugo, bogo «hirsch» (CASTRÉN: német-burj. szót. 198.), tunguz bugu «hirsch», mandsu bir/o, buyn id. (ojiein>; ZACHAROV 528.) = csagataj bogu «eine gazellenart» (VÁMB. Stud. 248.), kirgiz hugi «elentier» (JIOCI>, ojieHb; KATARINSZKIJ), boga «hirsch» (ojieHb, caMeirb; u. a.), melyek a török bulan szót (e b. *hufu~ lan) származéknak mutatják az arslan «löwe», kaplan «tiger», zirtlan «hyáne», arlán «maulwurf» állatnevek utórészével. A magy. bölény-nek pontosan megfelelő magashangú alakot csak a baskírban találunk, ép úgy mint a gödény esetében, melynek a köztörök kotan mellett csak a jakutban akad hangrendileg is híven egyező kütán párja. Ez esetek tanulságosak a böncsök (= magy. boncsok), böncső, tömlő,péczék s más hasonló szavakra nézve, melyeknek csak mélyhangú másait igazolják forrásaink, de a magyar adatok nyomán magashangú változataik is joggal föltehetők. A jelentéseltérés a magyar és török szavak közt különösen természetrajzi neveknél s némileg hasonló fajoknál több más esetben is tapasztalható. Kétségtelen, hogy a bölöm-bika előrészében ugyancsak a bölény szó van alkalmazva; mutatja ezt e madárnak régi