Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

232 KALMÁE ELEK. nyebb nem tekinteni helyhatározónak. Ebben s az ilyenekben : arczul ütötte az inast, nyakon csípte a tolvajt, a határozó kisebb mint a tárgy, sőt egy része ennek, nem is helyhatározó, hanem tekintethatározó. Ilyenkor attól függ, hogy mit tartunk fontosabbnak, azt-e, hogy az arcz, fej, nyak stb. helye a cselekvésnek, mely esetben hely határozóval van dolgunk, vagy azt, hogy e testrészek részt vesznek a cselekvés elszenvedésében, s ekkor már tekintethatározók. Tehát igen fontos, hogy a cselekvés tekintetében milyen viszonyban van a határozó a szomszéd bővítő részekkel. A közelség ós távolság kérdésében csak azt emelem ki, hogy a közellét esetében minden tényező közel van a helyhez, a cselekvés is, a tárgyszerű határozók is, míg pl. az okhatározóban néha az alany közel van ugyan a határozóhoz, de a cselekvés mindig távolinak számít: örömében tánczol, az alany benne van az örömben, de a cselekvésnek az öröm műveltető, tehát távoli alanya: az öröm tánczoltatja az alanyt. A közelség és távolság részletezésében a helyhatározó oly gazdag, hogy a tárgyak legbelsejétől kezdve számos fokozatban jelzi a mind jobban növekvő távolságot: -benf -n, -nál, mellett stb. Fontos a helyhatározóban a metafora kérdése. Mint kifejtettem, a képleges szó is olyan mondatrész, mint azok az eredeti kifejezések, melyekhez hasonlít: akár a szó repül, akár a madár, a repül állítmány, pedig egyik esetben képleges a repülés, a szó alany, pedig csak képlegesen személy. S ha észszel és fegyverrel is egyformán eszközök, akkor nemcsak ez helyhatározó: a kés a zsebemben van, hanem ez is: a kés az emlékezetemben van még, itt is terjedelmesebb, közös középpontú és tétlen körülmény van. Tehát azok az állapotot jelentő gondolati (abstract) nevek, melyeket eddig az állapothatározóba soroltunk, többnyire mind helyhatározók, még az is fölösleges, hogy «képes» vagy «átvitt értelműt) helyhatározónak nevezzük őket, mert akkor az eszközhatározóban is meg kellene különböztetni ezt a két osztályt. Külömben is oly nehéz ezeket jól megmagyarázni. Halásznál (250. §.) «az átvitt értelmű helyhatározók olyan határozók, melyek nem jelentenek helyet, de alakjuk olyan, mint a helyhatározóké », mikor pedig majd minden határozó alakja olyan, még az.okhatározóé is! Öcsém betegségben fekszik: a betegség is hely, körülfogja öcsémet, de nem fekszik vele, tehát tétlen, nem közös cselekvósű. Az ily mondatokban is: felverték álmából, álomba merült, valódi helyhatározó van, az álom oly szemlélhetően fogja körül a tárgyat (vagy alanyt) és a cselekvést, mint akármelyik ágy vagy párna. Minden nyelvtan szerepeltet a helyhatározók közt tárgyneveket is: a batyuba mindenét belekötötte; csak egy lépés kell tovább, hogy