Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

22 MUNKÁCSI BEENÁT. istenséghez intézve elmondják, hogy «aranyosgalyú szent nyírfádnak, ha felvidéki szél támad, gálya megrázkódik; [s erre] fenn szálló szárnyas állatod a mennyiféle nyelvű, mindannyi énekel; ha alvidéki szél támad, a gyökere rázkódik meg: [s erre] mindenfelé levő szárnyas sok állatod aranyos galyú szent nyírfád fölé mind oda száll s mialatt ők oda szállnak, a nyomorúságos föld alá leány lelke, fiú lelke nagyon sok ment ím el». A közlő magyarázata szerint e költői beszéd úgy értendő, hogy mikor szél rázogatja a fát, férgek lepik el az alját (nyilván a NovrrzKutól emlegetett bőrökről aláhulló pondrók) s erre odaszállnak a madarak s megeszik az istenség tulajdonát képező «?«?*-állatokat», mely «vérontásból» aztán az embereket pusztító kór származik (aum vare'il) ép úgy mint a teremtés énekében a rosszul talált hét búvárkacsa vére hullásából (I : 96.). Ezért kérik a hívek a bálványistenséget: «Mindenfelé levő szárnyas hetedet (t. i. madaraidat) bár ne bántanád te !» (II : 410.), értve rajta, hogy bár ne adna nekik alkalmat a «jür-állatok*) pusztítására s evvel a kór terjesztésére. — A hőslő ének e hagyománynyal szemben a pelimi istenség háza mögött «vörösfenyőt» (napk) tud, mely a hírhozó «szárnyas istenke öregnek)) (tqulin pupV QJka) megszállóhelye, a honnan ez «hő szélnek három hevével, fagyos szélnek három fagyával» mondja el szózatát (II : 244.). GONDATTI értesülése szerint (19. 1.) ma is áll a Pelimka folyó mellett ama «hétágú nyírfa», melynek alakját a pelimi istenség gyakorta szokta fölvenni a régi hadakozások idejében s a melyhez állítólag mostanság is sok nép zarándokol évenként tiszteletadás czéljából. Hivatása munkáiban a néphit lovon járónak fogja föl a pelimi istenséget. «Ezen nyomorúságos nép lakta nyomorúságos földrészed felé» — így szól az idéző ige (II: 405.) — a csípője tarka szent (illatodnak aranyos kantárja hét kötését (pééá yansay jelpiy ujin sorúin sermát süt Usá) óh bár irányoznád ide; ezen nyomorúságos subájú sok szegényed, drága rókabőr sok nyalábját, fehér rókabőr sok göngyölegjét tarka nyakú szent állatod nyakára aggatnák mi oda». Ehhez az ajándékokkal megrakott lóhoz kell a hívők kívánsága szerint az istenségnek hozzákötnie az áldozatkép fölajánlott fehér rénszarvast, hogy azt ily módon kedveskedésül Numi-Tárém, atyja elé vezesse (II : 409.). Az aranyos kantáron kívül e Jóhoz «aranyos ostora» (sqrni yamsi) is van az istenségnek, mely-