Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - I. 99

102 KALMÁR ELEK. a hangsúly és szórend, ellipsis, congruentia, szerkezet-keverés (contaminatio) kérdésein kívül csak az összetételről szól «Gruppén im Satze» czím alatt. A kötet többi része a kérdő és összetett mondatokat tárgyalja. Pedig ha a mondat a beszéd főegysége, a mint ezt nagyon világosan és határozottan elismeri, s a mondatnak van két része, melyeknek fogalma egymással összefügg, az egyes beszédrészek fogalmával pedig nem esik egybe: bizonyára a többi részeknek is van oly jelentésük, melynél fogva egymással s a másik kettővel szervesen összefüggnek, a beszédrészektől pedig különböznek. Eme részeket összegyűjteni és rendszerezni szükséges és fontos, bár DKLBEücKnek nem lehetett föladata, mivel ő nem systematikus akart lenni, hanem az i'-mert alapokon az indogermán nyelvek történetét összeállítani. Mindamellett az ő műve, melyet csak e dolgozatom elkészítése után két évvel olvashattam, csak megerősített nézeteimben, mert az egyes részletekben oly lélektani és történeti magyarázatokat ad, melyekből a lentebb kifejtendő rendszer önként következik, ha az összes nyelvtani vizsgálódások alapjául az egész nyelv fejlődésének alapját, a mondatot és ennek szempontjait teszszük. WUNDT Völkerpsychologie-ja egyes részletekben még közelebb áll a mi rendszerünkhöz. Az alanyt már nem tekinti olyan nagyfontosságú résznek, mint a logika, kimondja, hogy az úgynevezett logico-nyelvtani eseteket (dat., génit., nomin.) nem helyes a «helyi esetek»-től szétválasztani (II. 77—-78.) s hogy a nyelvtani viszonyokat éppen úgy fejezik ki a praepositiók, illetőleg a szórend is, mint az esetek (II. 125. 126.), azonban mégis kénytelen a szokáshoz híven a szók és esetek fonalán haladni. A nyelvtani viszonyokat rendszerezi, bár nem teljesen. Ezeket két csoportra osztja : a belső és külső meghatározások csoportjaira (innere und áussere Determination der Begriffe II. 78.). A belső határozások száma négy: nominativus, accus., dativus és genitivus, mert ezeket rag nélkül is ki lehet fejezni a helyzettel, értelemmel, szórenddel. Ezek tehát a tulajdonképeni nyelvtani viszonyok esetei. A külső határozások rag, vagy proapositio nélkül nem állhatnak és «megszámlálhatatlanok» (II. 80. 1.). Ezek sokasága egyelőre ellene szegül minden logikai rendezésnek (II. 102.). Bizonyos helyi mellékértelem szerint azonban van egy nem teljes csoportosítás, melyet a II. 105. lapon négy szemléleti alapjelentés szerint így állít fel: Hely Idő Föltétel Ablal. honnan ? mióta ? miért ? Locat. hol? mikor ? hogy? Dativ. hová ? meddig? mire ? Instrum. -socia li$ merre ? mivel egyszerre ? mivel ? Mint látjuk, ez körülbelül a németországi nyelvtanok mondattani rendszere s hiányzanak belőle az úgynevezett «objectiv» viszonyok, mert ezek belső határozások. Nézetem szerint a belső és külső viszonyokat megkülömböztetni éppen oly fölösleges, mint az objectiv (dativ-obj., genit.-obj.) és adverbialis viszonyokat egymástól; a külömbség alapját (hogy a rag hiányozhatik) egyetlen nyelv eltérő adata romba döntheti és romba is dönti a magyar nyelv, mert itt nem áll, hogy egy külső viszony sem lehet el