Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)
Tanulmányok - Horger Antal: A halmágyi nyelvjárás-sziget 365
410 HORGEK ANTAL. «Hütetlenűl laktak egymással, de most immán mékhütölőttek.n Hgázánt: igazán. «Igázánt úgy vuot.» *ki-íkól: kiszabadul, kivergődik valamiből. «Elik tudott kiíkólni e pótkából.)) «No miégés kiíkólt e szekere e likbuól.» «Most és csak bájjal tudott kiíkólni belüőlle [a betegségből]. +íruó: 1. palavessző. «Iruót vettem e leányomnak.)) 2. irnok. «Itt lakik ez írná, eki e jegyzüő úrnál vagyon, i Hromba: ügyetlen, nehézkes. «Büllög ez ökör, iromba járású.» «E m;js ökrök és irombán járnak.» Hrontat: arról a lóról mondják, a melynek nagyon egyenletes, sima galoppja van. *ispik: valami jószagú kékvirágú növény. meg-iszamodik: félrebeszél, elmegy az esze. «Mi lelt, váj mégiszamottdlh> ((Megiszamodott ez esze.» *jáván. «Ugyej magadra, míg javán vagy»: míg jó dolgod van. *fél-kaboláz: az ekét összeköti a kabolával. «Félkabolázzuk ez ekét.» *kadárgat: csóvál. «E kutya kadargami e farkát.* [V. ö. kandargat MTsz.] +kadarint: 1. megforgat. iMé'fckadarintom ez ostort e levegüőbe 8 úty csapok hozza.» 2. köralakú mozgással szájába visz. «Ez ökör e nyelvivel biékadarincm e füvet.» *él-kadarodik: az egyenes útról lekanyarodik. «Vigyázz, met élkadarottód e kaszával.» *kafál: 1. ugat, csahol. ((Héj ez a kutya mennyit kafól/» 2. megszid. «Mekkafólta a szomszégygyát.)) «Mát kafól ingom !» '*kaftyél: főz. kalautyú: az osztovátának az a része, melyre a nyüstöt felkötik. Halindál: kalandozik, kóborol. «Örökkié szeret kalindálni.* «Egész nap kalindál ez úccán.» kandé: félkör alakú, mozgatható fogóval ellátott vasfazék. *kántár: egykarú, egyserpenyőjű mérleg, mázsáló. ((Kántárra tettük e [leölt] disznyuót.» [V. ö. kompona.] *mék-kántároz: megmázsál. «Mekkántárosztuk, hogy lám mennyit húz.» kari kilós: karikalábú. «Ne micsa karikuós ez e gyérmök, szegény.* karmantyú: 1. aratók karját védő hosszú vászonujj. 2. kötött kézcsuklómelegítő. *káspáluódik: 1. karmol. «Mégest káspáluóttatok gyérmökök !» 2. kapaszkodva felmászik. «[A macska] felkáspáluódik e fára, verebet lát.» *kászú : nagy, sovány, vézna ember. *kászú-harang : kolomp, melyet a lovak vagy ökrök nyakára akasztanak. «Mégmútatom menyenü e kószúharang.» *kátkány : mindent tudakoló, mindenbe belóelegyedő (ember). «Ne légy immán oan kátkány embőr tÓSÖS.)) *kansa : tejmerő kanálformájú, fából faragott ivóedény a mezei kutaknál. le-k'éccen: lecsattan. «\A.pistoly kakasa] csak lefceecent, de nem sült él.» ki'csula : kalap. (De csak egy gyermekjátékban. Ha több fiú együtt van, valamelyiknek a fejéről ledobják a kalapot és lábukkal ideoda rugdossák, így biztatva egymást: «Kécsula, hej! rúgjad e / : . sulát héj!» [V. ö. MTsz.: kacsula.} ^kegyed: pedig. «En odadnám, kegyed nem tartoznám viélle.» ((Ugyan sokat nyerittöz, kegyed vuona mét búsújjon.» *kékbeli: kaputos, városiasán öltözött ember.
