Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Horger Antal: A halmágyi nyelvjárás-sziget 365

A HALMÁGYI NYELVJÁRÁS-SZIGET. 373 I. A magánhangzók használata. Itt is előbb a rövid magánhangzókat akarom tár­gyalni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy nem választhattam e] teljesen a rövid magánhangzók eltérő használatának eseteit a hosszúakótól, mert ugyanazon szónak ugyanazon magánhangzója a szerint, hogy a rákövetkező r, l, j szótagzáró helyzetben van-e, vagy sem, egyszer hosszú lehet, másszor meg nem. A köznyelvi sarok szó Halmágyon pl, sorodnak hangzik, de birt. személyraggal már sórkam, sarkad stb. lesz belőle. Viszont pl.//// vagy fűi, fűibe, de fülön. Ezeket kénytelen voltam egybefoglalni, mert csak az együvé tartozó összes adatok tanúskodhatnak valamely hangválto­zás esetleges vagy jellemző voltáról. Az i halmágyi használata általában megegyezik a köznyelvé­vel és csak egyes hangváltozásokban mutat eltérést. Ezek az egyes eltérések a következők: a) bicski, bicsak, bicska, csics csecs, csicseriész fogdosgat (nő­személyt), diriből darabol, hijuó komp, kicsid hijuó csónak, hingc­rüódzik hengeredik, ingom, ingemöt engemet, innap ünnep, ipirkodik iparkodik, kvkurigől kukorékol, pirányi parányi, sárig sárga, sárig­nád mc'z sárgaczukor, sárikság sárgaság, vigyitt vegyít: — b) gubics gubacs, igyenös egyenes, köhnyi könnyű, közi közé,lapis lapos, Ujány leány, sikla csukló, tikmony tojás, vidor veder. A lyuk lik alakjának elterjedéséből következtetve bizonyára likas, likasat is nagyobb terü­leten ismeretesek, nemcsak a Székelyföldön ; •— c) hebehurgyi hebe­hurgya [Szeged], idvesség üdvösség\Palóczi; -—• d) isteniccsa, teremt­•iccse a köznyelvi istenuccse alakkal szemben bizonyára isten így segéljen-ből. A MTsz. csak Csíkból ismer hasonlót: isten üccsegén. Tapsit tapsol, zsimböl zsémbel. Fül, fülön, fülbe mellett filém, filéd, filé, flire stb. járja. Hogy enyim enyém helyett mennyire van elter­jedve, azt a MTsz.-ból nem lehet megállapítani. Az il használatára vonatkozólag a következő eltérő alakokat jegyezhettem föl: a) bücsüllet becsület, büllög billeg-ballag, csüpke tövis, tüske, csüpörködik csipeszkedik, kapaszkodik, csüpü csepü, csürke csirke, füeny íövény,fütyög fityeg, kü/el kívül, kürül körül, km kis, küszürü köszörű, küzsdeá kisded, biélükken betoppan, nyüvestén nőstény, ülü ölyv ; — b) dühüs dühös, gyükur gyökér, Jtetfü hétfő, hitt hit, küpü [MTsz. köpü 1.], meddü meddő, mii, mü mi, riideg rideg, szü­vem, szüved stb., terű teher, üdijö idő, iismer ismer; — d) biigyörüö bögyörő, büllent billent, bündüő bendő, biis-álma birsalma, büzget bizget, izgat, ingerel, kükürűl kikiril, kukorékol, sülbak silbak, katonai őrszem. Ha áttekintjük ezeket az adatokat, rögtön észreveszszük, hogy (egy-kettő kivételével) két csoportba sorozhatok. Az egyikben köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom