Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

18 MUNKÁCSI KERNÁT. ment, veresfenyöböl hét emberalakot vágott. Míg ő oda járt, Xut-qtér fehér agyagból gyúrt hét emberalakot. A két helyről egyszerre érkeztek haza. X. a. szól: ,Öcsiké, cseréljünk!' Tapél-öreg felel: ,Én nem cserélek, mert embereim majd életkor nélküliekké válnak'. ,Oh nem,' mondja X. q., ,lelket majd én rendelek beléjük, úgy lesz életkoruk'. .Nem, én ezeket az én embereimet nem cserélem el', szól Tapél-öreg, ,én nekem lám, sok munkám volt velük'. Ismét felel X. q.: ,Hát én nekem ép oly sok munkám volt az én embereimmel ; azután meg te honnan veszel lelket, hiszen Kivores atyád részedre nem rendelt lélekadó [tehetséget]'. Tapél-öreg csak fejét tapogatva ül. ,Igaz', mondja X. a.-nek, délek nincsen birtokomban ; ezeket a faembereimet alkosd élő emberekké!' ,Hogy ne alkotnám élőkké!' szól X. a., ,bizony alkotom őket; ezek a gyúrt agyagembereim pedig manóknak (ménkw) lesznek alkalmasak'. Tapél-öreg ama vörösfenyőből csinált embereit most X. (t.-nek adta, amaz agyagemberek pedig 1 apel-öreghez jutottak. —• X. q. a vörösfenyőből készített embereket most N. T. kezébe juttatta. N. T. az asztal túlsó felére, maga felé háttal fordítva állította, rájuk fújt; hogy hová vetődtek, nem tudja. Tapél-öreg hiába nyúl azok felé kezével: eltűntek szem elől, nem foghatta meg őket. Egyszer csak a mint az alant levő földre néz: lúdbukdácsoló, réczebukdácsoló hét patak fején hét méhktv ordítva! fut erre, fut arra. Tapél-öreg csak a feje búbját vakarja. Megfogja most agyagembereit, nézegeti őket: azok, mind hiába; csak agyagdarabok. N. T. szól: , Agyagembereidet vidd le testvéredhez [a Földanyához/, Kworés atyánk ö részére rendelte a lélek adomémyát, 'Sié anyáink ö részére rendelte az életkor adományát'. Most Tapél-öreg agyagembereit ím Joli-Tqrém anyánkhoz viszi. Mikor lejutott, így szól: ,Testvér, ezek itt minő módon nyernek életet? Te adj nekik életet!' Joli-Tqrém anyánk szól: ,Nohát én adok nekik életet; te menj innen félre /' Mai nap is, midőn a gyermek világra jön, ím azért nincs ott jelen férfiszemély. Joli-T. anyánk most az agyagembereket élőkké alkotta. Ezen agyagemberekből származott leányok s fiúk: orosz s mánysi egyetemben, ím mind e mai napig élünk. Gyarló kezünk a hova ér : azért törik; gyarló lábunk a hova ér: azért törik; ha vízbe esünk : azért sillyedünk alá. Ha fából lettünk volna alkotva: testünk erős volna, könnyű volna, vízbe nem sülyednénk alá». Mint látjuk, ez a hitrege is egyszerre keletkezett több őst tulaj-