Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. li Kworész atyjának alábocsátott földje oly sebességgel forog. . . . Erre fölment az égbe s Arany-Kworész atyjához így szól: .Az ember lakó földjét lebocsátani már lebocsátottad; de ha egykor az ember korabeli, ember idejebeli világ meglesz, micsoda lába hegyén álló ember fogja majd kiállani?! Ezt a földecskédet erősítenéd meg valamilyen módon!» Arany-Kworész atyuskája felel: ,Hót éjen, hét napon át zárják be ismét az ajtós háznak ajtaját, födjék be ismét a tetőnyílásos háznak tetőnyílását; én a földet körülövezem (ma entaptilém.y. Hét éjen, hét napon át elzárkóztak; a minap a minő zaj és csattogás volt, most ahhoz képest még nagyobb zaj s csattogás támadt. A kiszabott hét eltelte után a mint kimennek; ha fölfelé néznek: az Uralbérczek, (ndr) végéig nem hat el a szem, világa ; ha lefelé néznek : az Uralbérczek végéig szintén nem hat el a szem világa. így állapodott meg a föld egyenes állásúvá (ma 8o%tV toy ti ünttimé); most lett alkalmassá, hogy az ember rajta lakjék)). Míg az előbbi közlések az Ural hegység öv alakjára, ez az égből való lebocsáttatásának módjára helyezi a fősúlyt, csupán egy kifejezésével jelezvén, hogy itt a föld körülövezéséről van szo (innen a czím is: ma éntéptané möjt). — Egészen eltűnik az övalakra való emlékezés a felső-szoszvai közlésben, mely szerint (1: 129.) «Joli-Tq,rém anyánk Fönn-járó-szárnyas Kalmot ismét fölküldi: ,Num,i-Tarém bátyácska!' — mondja — ,a napot ím földerítetted, a holdvilágot ím előhoztad : az ember lakó kérges föld ha világossá lett is, egyre forog, helyt nem áll; ilyen módon hogyan bírja ki az ember?! Te ezt a forgó földet valamiféle módon állítsd meg (ültesd, ünttáln), hadd szűnjék meg forogni!' N. T. bátyja hét teli marék kovakövet vett, a forgó földre dobta: Uralbérczek, hegyek keletkeztek; a föld úgy hagyta el forgását, úgy vált mozdulatlanná (ülővé, ünlé'pi?))). d) PÁPAI KÁROLY kézirati jegyzete szerint a Középob vidékén úgy tudják e regét, hogy Palm-türum öreg két ízben járt az Égatyánál övért. Midőn ez az elsőt adta, a Nagy-Atlymtól Polnovatig terjedő Obvidéki hegység keletkezett, de ettől a föld ingása meg nem szűnt, mert a folyónak hegyes oldala nehezebb lévén a másiknál, az egyensúly megbomlott. Másodszor ment, föl tehát az öreg Tfyrém-fi az Egatyához s tőle ingövet (jernas-éntép) kért: ebből támadt az igazi hegy, az Ural, melytől a föld tényleg megállapodott.