Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Könyvismertetések - Balassa József: Stöcklein, J.: Bedeutungswandel der Wörter. 479

A SZAVAK JELENTÉSE. 483 nan készült, új rajzzal biró, vagy pedig a gyűjteménybe legutóbb szerzett bélyeg. Végre a harmadik csoportba tartoznak az igazán többertelmu szók, mint pl. a németben Schloss vagy Strauss, a magyarban ár, sír stb. A szavak jelentésének megértésére igen fontos, a mit EKDMANN a 4. szakaszban tárgyal (Nebensinn und Gefühlswerth der Worte). Minden szónak van a maga fogalmi tartalmán kívül egy vagy több mellékértelme s gyakran némi érzelmi tartalma is, vagyis az a tulajdonsága, hogy az emberben bizonyos érzelmet, hangulatot kélt. így pl. a kikelet és tavasz, másrészt harczos és katona egyet jelentenek ugyan, de más-más mellékértelemmel. Viszont más meg más érzelmi tartalmuk van e szavaknak : Weib, Frau, Gattin, Gemahlin, Ehefra,u; vagy a magyarban : asszony, nő, hölgy, fehércseléd. A szavak jelentésének ezen a sajátosságán alapszik a prózai és költői stilus különbözősége s az is, a mit gyakran tapasztalhatunk, hogy költeményeket nem lehet ugyanazokkal a szavakkal áttenni prózába. S a midőn a szerző így megvilágította a szavak különböző értelmét, áttér arra a kérdésre, hogy vannak-e egyjelentésű szavak is.Természetes, hogy csak a legritkább esetben mondhatjuk, hogy egy nyelvnek két vagy több szava teljesen födi egymást; a synonymák is csak részben egyező jelentésűek. A fogalom tartalma lehet közös, de a mellékértelem vagy pedig az érzelmi tartalom már különböző. S ugyan az áll az idegen sza-i vakra is, a melyeket csak ritkán lehet teljesen ugyanolyan értelmű eredeti szóval helyettesíteni, s a szerző különbséget is tesz föltétlenül és föltételesen nélkülözhető idegen szavak közt. A következő szakasz a szavak megértésével foglalkozik s részletesen tárgyalja azt a kérdést, vájjon vannak-e a dolgokról elvont, általános fogalmaink ; végül utal arra, hogy a szavak, melyeket hallunk, igen különböző s egymástól erejükre, minőségükre nézve nagyon eltérő lelki hatásokat keltenek bennünk, melyeknek elemzése rendkívül nehéz. Külön szakaszban tárgyalja a nyelv szemléletessógét, különösen a költői előadásban. Az utolsó szakaszban (Gedankenloser Wortgebrauch und sein Nutzen) igen érdekes példákkal világítja meg EKDMAIMN, hogy beszéd közben mennyire nem gondolunk a szavak eredeti jelentésére, hanem mindig csak az az értelem lebeg előttünk, a melyhez a szó használat közben jutott. A nyelvek története számtalan példával bizonyítja, hogy a szó eredeti jelentése lassanként elvész, mihelyt új értelemárnyalat fűződik hozzá; s ép ez az alapja és magyarázata a nyelvek folytonos fejlődésének, gazdagodásának. BALASSA JÓZSEF. 31*