Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 33 tin «az én regebeli atyám», yumim rnöjtin «az én regebeli férjem», vagy így: érV-jis yum «ének korabeli ember». S a test, az ő egykori drága laka, melyben annyi tűzzel forrott, mely annyi gyönyörének és fájdalmának volt eszköze és részese: az meg egészen oda lesz, porrá oszlik; vérnek, húsnak lassanként teljesen nyoma vész rajta. El kell tehát hagyni övéit is és saját testét is. De most hova ? Két út áll előtte : vagy megkezdi útját amaz ismeretlen, messze eső hazába, hova utóvégre is el kell jutnia minden közönséges halandó lelkének s hol egybetalálkozik őseivel; vagy — s erre nem minden lélek vállalkozik — megkísérli, hogy nem szerezhetne-e új testet s nem ismételhetné-e meg valaminő alakban földi életét. A voguloknál és osztjákoknál megvan a lélekvándorlás hite is. GONDATTI azt írja, hogy az éjszaki vogulok meggyőződése szerint a halott lelke beleszállhat valamely nemzetségéhez tartozó újszülött gyermek testébe (s talán ez is egyik oka, hogy nem esik az alma messze fájától) s ha a nemzetség egészen kihalt, még más nemzetségbeliek gyermekeibe is (39.). PATEANOV a kondai osztjákoknak abbeli nézetéről szerzett tudomást, hogy az új testet kereső lélek önkényt, vagy isteni parancsra belejuthat állatokba s növényekbe is (I : 149.). Eemek példáját nyújtja e felfogásnak a fent említett Son-%uÍ-béli ifjúnak további története (II : 88.)- Ez t. i. kimenvén kesergő anyjának házából «a téres város terére, itt Arany-világosság atyjához (Sorni-sanka jigeda = az ég istenéhez) fohászkodott föl. Ár-mig-yoi, kale-%oi (a Világügyelő-férfi), az ő fia állott előtte. Ez [a könyörgőhöz így] szóla: ,Nyárfa íves battyútartódba (pöi-juy sitan nép = koporsódba) te ne menj; hanem haladj az előtéres város előterének levéllel, fűvel fedett keskeny ösvénye mentében! Midőn a rénnyelv járta gyér füvű láphoz érkezel, változzál ott át vörösfejű bogáncscsá! Azután ,Száz-magzat-ellő, kopasz-hasú-nő-anya' (= egy réntehén) téged, vörös fejű fejes bogáncsot, gabona-mag módjára fog gyomra fenekére helyezni (= meg fog enni)». Mindez megtörténvén, a hősének így folytatja az elbeszélést: «Azután a réntehénben aranyos selyem drága gombolyagként gömbölyödött [a bogáncs] fejekké. Nők viselte tíz véres holdhónapon át visel erre [méhében] bennünket. Miután kiviselt, három hős, három testvér megszülettünk erre az osztják népű fényes világra (yanda-jagén sanka türum)r>. Az itt emlegetett három hős, három testvér, tulajdonképpen három rénborjíi, melyek-NYBLVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXX. «»